A krétakör közepén
sponsored links
Gyöngyi, a Lepkevár blog írója volt újságíró, kereskedelmi asszisztens, majd, miután férjhez ment, a sok költözés mintegy mellékhatásaként beleszerelmesedett az ingatlanok világába. A témába vágó képzést már el is végezte, idõvel ezen a területen dolgozna legszívesebben. "Szeretnék majd a saját magam fõnöke lenni, bár egyelõre még egyértelmûen a gyerekeim a feletteseim" - mondja. A csemeték 6 és 4 évesek, a legkisebb 20 hónapos.
- Miért Lepkevár lett a blog neve?
- Erre a kérdésre nagyon egyszerû a válasz: Megálmodtam. A blog-dolog akkor már érlelõdött bennem, ettõl kezdve pedig már neve is volt. Az álomhoz talán hozzájárult a Pillangó-hatás címû trilógia, amit akkoriban láttam, és elég sokat gondolkodtam rajta. Azóta többen jelezték, hogy a Medvevár találóbb lenne, de nem fogok váltani...
- Mióta is blogolsz? A Lepkevár elsõ posztjából az derül ki, hogy volt már elõtörténete.
- Öt év kezdtem blogot írni, egész pontosan az elsõszülött fiam elsõ szülinapján. Egy babaváró fórumnak köszönhetõen lett egy blogos barátnõm, akivel egyszerre vártuk a gyerekeinket, és õ biztatott az írásnak eme fajtájára. Igaz, túl nagy rábeszélés nem kellett. Azóta két alkalommal töröltem mindent, de kis kihagyás után mindig újrakezdtem. Egyik törlésnek sem volt különösebb oka, egyszerûen csak megadtam magam a pillanatnyi hangulatomnak. 13 és 22 éves korom között papír alapon "blogoltam", több tucat spirálfüzetet töltöttem meg az aktuális hülyeségeimmel, aztán egyszer csak kattant valami, és egyben elégettem az egészet. Ugyanezt fényképekkel is eljátszottam már, mert hiszem, hogy a múltunk kevésbé fontos részeibõl pont elég annyi, amennyit a fejünkben cipelünk magunkkal.
- Mit jelent számodra a blogolás?
- Jó nagy adag közléskényszerrel és grafomániával rendelkezem, aminek a kiélésére ez egy majdnem tökéletes lehetõség. A való életben is szeretek sokat beszélni, aminek egy ideje azért rendesen határt szab a háromgyerekes htb-életforma. És még mindig jobb egy ilyen virtuális felület, mintha minden délben a postásnak újítanám el valamelyik gyerek aktuális aranyköpését. Persze van nekik egy emberi idõben hazaérkezõ apjuk is, aki szintén szívesen meghallgat mindent, ahogyan én is az õ napi ...