Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
A kitartó lekvár? és a bukta
sponsored links
Hogy mitõl kitartó a lekvár? Hát attól, hogy kitartóan végigkísér minket az elsõ harapástól az utolsóig!
Sok jó tulajdonsága van ennek a péksütinek. Az egyik, és talán a legfontosabb, amit fentebb is említettem, hogy bizony ha házilag készítjük, a lekvár nem csak mutatóban van a közepén benne, hanem már rögtön az elsõ harapásnál találkozhatunk vele, és ez kitart egészen a végéig. Bolti (vagy menzás, de ez ugyanaz) buktát utoljára talán gyerekkoromban ettem, és emlékszem, alig vártam, hogy a fojtogatós részeken átvergõdjek, hogy végre rábukkanjak a lekvárra. Ti is éreztetek így? Nos, ezzel a recepttel ez nem fordulhat elõ, a tészta önmagában sem fojtogatós, hanem igazán foszlós, puha, és különlegessé teszi a benne rejlõ kevéske rum.
Igaz idõ kell egy bukta legyártásához, de hétvégente olykor igazán megéri. És irtó hálás tud lenni a család, legfõképp a gyerekek. Enyémek seperc alatt befalták. Este sült ki, már akkor nekiestek, nem gyõztem hûteni nekik. Aztán reggelire is ettek, és alig várták, hogy oviból hazaérve is kaphassanak. És ezzel el is fogyott az összes.
Készültek apró bukták a gyerekeknek, és óriásiak férjnek. Direkt erre a célra vettem sütõlekvárt (hitler szalonnának hívtuk régen, ugye?), nem akartam szembesülni azzal, hogy esetleg kifolyik, de Bonnie az élõ példa rá, hogy mûködik folyékonyabbal is.
Elõkaptam az aranygaluska receptet, és használtam. Lett belõle ezúttal bukta. Még a rumot se vettem ki a tésztából, és ez is egy olyan dolog, ami az örökké tartó lekváron kívül megkülönbözteti a bolti verziótól. Nézzük, nálam hogy készült.
Hozzávalók
60 dkg finomliszt
2,5 dkg élesztõ
2-3 dl tej
2 db tojás
6 dkg vaj
10 dkg cukor
1 mokkáskanál só
1 ek rum
Tölteléknek sütõlekvár
A lisztet dagasztó tálba szórjuk, közepébe fészket készítünk, beleszórjuk a cukrot, rámorzsoljuk az élesztõt, kevés langyos tejet öntünk rá, és lefedve langyos helyen hagyjuk, hogy az élesztõ felfusson. Ez nagyjából 15 perc. Közben megolvaszthatjuk a vajat, hogy ne unatkozzunk. Ha felfutott az élesztõ, a többi hozzávalót is beletesszük a tálba, kivéve a tejet. Elkezdjük összeállítani a tésztát, és szépen lassan adagoljuk hozzá a még mindig langyos tejet. Fontos, hogy apránként, mert így tudjuk, hogy pontosan mennyire van szüksége a tésztának. Nem szeretnénk, hogy egy nokedli állagú ragacsos valamit kapjunk, ugye? Bár ez esetben jöhet a liszt segítségül, de jobb elkerülni ezt az eshetõséget. Alaposan gyúrjuk/dagasszuk a tésztát. Ha kész vagyunk, nagyjából így fog kinézni a tésztánk:
Tegyük félre langyos helyre, lefedve, és hagyjuk pihenni legalább 30-45 percet. Ez idõ alatt szépen meg fog nõni. Ha kész, lisztezett munkafelületre borítjuk, ha szükséges, enyhén lisztezzük, és nyújtsuk ki. Vágjuk nekünk tetszõ méretû négyzeteket a leendõ bukták számára. A négyzetek közepébe tegyük a felszeletelt lekvárt. Hajtsuk be elõször a két végét, majd az oldalsó részeket is hajtsuk fel, hogy fedjék egymást.
A buktákat sütõpapírral bélelt, magas falú edénybe/tepsibe (én jénait használtam) sorakoztatjuk szépen egymás mellé, nem kell szünetet hagyni. (Ha nincs sütõpapír, akkor az tepsit alaposan olajozzuk ki, még az oldalát is. Ha felsorakoztak a bukták, kenjük meg õket olajjal úgy, hogy az illesztéseknél is jó munkát végezzünk.
Újabb pihi jön, nagyjából 20 perc elegendõ. Én ilyenkor 50 fokra állítom a villanysütõt, és betolom oda õket melegedni. A 20 perc letelte után 200 fokra állítottam a sütõt, és 20-25 perc alatt szép aranyszínûre sütöttem õket. Ha kihûlt, porcukorral meghintjük, és egy bögre tej kíséretében elfogyasztjuk. És közben élvezzük a végig tartó lekvárt!
Jó étvágyat hozzá!
Boci-muffin
Sajtos zabfalatok
Gesztenyés-vaníliás kalács
Valentin napi gesztenyegolyó torta
Sok jó tulajdonsága van ennek a péksütinek. Az egyik, és talán a legfontosabb, amit fentebb is említettem, hogy bizony ha házilag készítjük, a lekvár nem csak mutatóban van a közepén benne, hanem már rögtön az elsõ harapásnál találkozhatunk vele, és ez kitart egészen a végéig. Bolti (vagy menzás, de ez ugyanaz) buktát utoljára talán gyerekkoromban ettem, és emlékszem, alig vártam, hogy a fojtogatós részeken átvergõdjek, hogy végre rábukkanjak a lekvárra. Ti is éreztetek így? Nos, ezzel a recepttel ez nem fordulhat elõ, a tészta önmagában sem fojtogatós, hanem igazán foszlós, puha, és különlegessé teszi a benne rejlõ kevéske rum.
Igaz idõ kell egy bukta legyártásához, de hétvégente olykor igazán megéri. És irtó hálás tud lenni a család, legfõképp a gyerekek. Enyémek seperc alatt befalták. Este sült ki, már akkor nekiestek, nem gyõztem hûteni nekik. Aztán reggelire is ettek, és alig várták, hogy oviból hazaérve is kaphassanak. És ezzel el is fogyott az összes.
Készültek apró bukták a gyerekeknek, és óriásiak férjnek. Direkt erre a célra vettem sütõlekvárt (hitler szalonnának hívtuk régen, ugye?), nem akartam szembesülni azzal, hogy esetleg kifolyik, de Bonnie az élõ példa rá, hogy mûködik folyékonyabbal is.
Elõkaptam az aranygaluska receptet, és használtam. Lett belõle ezúttal bukta. Még a rumot se vettem ki a tésztából, és ez is egy olyan dolog, ami az örökké tartó lekváron kívül megkülönbözteti a bolti verziótól. Nézzük, nálam hogy készült.
Hozzávalók
60 dkg finomliszt
2,5 dkg élesztõ
2-3 dl tej
2 db tojás
6 dkg vaj
10 dkg cukor
1 mokkáskanál só
1 ek rum
Tölteléknek sütõlekvár
A lisztet dagasztó tálba szórjuk, közepébe fészket készítünk, beleszórjuk a cukrot, rámorzsoljuk az élesztõt, kevés langyos tejet öntünk rá, és lefedve langyos helyen hagyjuk, hogy az élesztõ felfusson. Ez nagyjából 15 perc. Közben megolvaszthatjuk a vajat, hogy ne unatkozzunk. Ha felfutott az élesztõ, a többi hozzávalót is beletesszük a tálba, kivéve a tejet. Elkezdjük összeállítani a tésztát, és szépen lassan adagoljuk hozzá a még mindig langyos tejet. Fontos, hogy apránként, mert így tudjuk, hogy pontosan mennyire van szüksége a tésztának. Nem szeretnénk, hogy egy nokedli állagú ragacsos valamit kapjunk, ugye? Bár ez esetben jöhet a liszt segítségül, de jobb elkerülni ezt az eshetõséget. Alaposan gyúrjuk/dagasszuk a tésztát. Ha kész vagyunk, nagyjából így fog kinézni a tésztánk:
Tegyük félre langyos helyre, lefedve, és hagyjuk pihenni legalább 30-45 percet. Ez idõ alatt szépen meg fog nõni. Ha kész, lisztezett munkafelületre borítjuk, ha szükséges, enyhén lisztezzük, és nyújtsuk ki. Vágjuk nekünk tetszõ méretû négyzeteket a leendõ bukták számára. A négyzetek közepébe tegyük a felszeletelt lekvárt. Hajtsuk be elõször a két végét, majd az oldalsó részeket is hajtsuk fel, hogy fedjék egymást.
A buktákat sütõpapírral bélelt, magas falú edénybe/tepsibe (én jénait használtam) sorakoztatjuk szépen egymás mellé, nem kell szünetet hagyni. (Ha nincs sütõpapír, akkor az tepsit alaposan olajozzuk ki, még az oldalát is. Ha felsorakoztak a bukták, kenjük meg õket olajjal úgy, hogy az illesztéseknél is jó munkát végezzünk.
Újabb pihi jön, nagyjából 20 perc elegendõ. Én ilyenkor 50 fokra állítom a villanysütõt, és betolom oda õket melegedni. A 20 perc letelte után 200 fokra állítottam a sütõt, és 20-25 perc alatt szép aranyszínûre sütöttem õket. Ha kihûlt, porcukorral meghintjük, és egy bögre tej kíséretében elfogyasztjuk. És közben élvezzük a végig tartó lekvárt!
Jó étvágyat hozzá!Hasonló bejegyzések:
Boci-muffin
Sajtos zabfalatok
Gesztenyés-vaníliás kalács
Valentin napi gesztenyegolyó torta