A kis fekete
sponsored links
Néhány hete, még júniusban kaptam kóstolóba egy kis adag fekete fokhagymát. Tudom, elég bizarrul hangzik, ennél már csak a kinézete bizarabb. Nem is sikerült túlságosan kulturált képet készítenem a kis fekete "medvecukor darabkákról", a forgalmazó oldalán azonban szerencsére található több, esztétikailag is meggyõzõ kép róla. Nagy örömmel fogadtam a hírt, hogy itthon is megjelent ez a különlegesség, amely a nemzetközi gasztronómiát néhány éve már meghódította. Mint ahogy arra már gyakran volt példa más, újonnan érkezõ alapanyag esetében is, a fekete fokhagyma is Ázsiából - egészen pontosan állítólag Koreából -származik, ahol régóta használják (nemcsak fõzésre, hanem gyógyászatban is). Nemzetközileg kb. 2008 óta népszerû, elsõsorban a csúcsgasztronómiában, ekkor jelent meg ugyanis kereskedelmi forgalomban elõször az Egyesült Államokban, késõbb Európában is (karrierje elég jól nyomon követhetõ a róla szóló sajtóhíradásokból is, amelyekbõl kitûnik, hogy komoly és ügyes marketing és PR gépezet is megtámogatta az ismeretlen újoncot).
Én elõször néhány éve az erõs kínai, ill. ázsiai hatással dolgozó ,1 Michelin-csillagos Tim Raue berlini éttermében találkoztam vele. Tavaly nyáron pedig Stefan Gebhardt, akkor a Chateau Visz (azóta a Hertelendy-kastély) séfje nyilatkozta a következõt: "Mindig akad valami újdonság, most például teljesen oda vagyok a fekete fokhagymáért, mirinnel és szójaszósszal kreáltam vele mártást, de azon jár a fejem, hogy a balzsamos ízjegyei miatt esetleg desszertbe is beépítem"
Közelebbrõl megvizsgálni, szaglászni, kóstolni azonban csak most nyílt alkalmam. Rendkívül karakteres, koncentrált és összetett ízû kiegészítõ, amely olyan komplex, hogy elég sok féle irányba tudom elképzelni -leginkább persze ázsiai ízekkel, de teljesen másként is. A hivatalos honlapon el lehet olvasni a bemutatót róla, és az ...