A kis csacsi meg a nagy nyuszi - Povestea micului mãgãru? ?i a iepurelui cel mare
sponsored links
A KIS CSACSI MEG A NAGY NYUSZI - Gárdonyi Géza
- Kelj fel kis csacsi fiam - szólt hajnalban a nagy csacsi az istállóban. - Kiviszlek ma a mezõre.
Hopp, felugrik a kis csacsi. Összeüti a bokáját. Jó reggelt kíván a mamájának és kérdezi a fülét vidáman megbillentve.
- Mi az a mezõ, anyukám?
- A mezõ - feleli a nagy csacsi - nem egyéb, mint egy nagy-nagy zöld asztal. Olyan nagy, hogy az egyik szélétõl a másikig sohase tudod végigenni.
Ez tetszett a kis csacsinak. Táncolva ment az anyja után a mezõre. Amint ott legelésznek, egyszer csak odafut az anyjához a kis csacsi:
- Jaj, de megijedtem.
- Mitõl?
- Furcsát láttam.
- Mit láttál?
- Icike-picike kis csacsikat.
- Mekkorákat?
- Mint a fülem.
- Nem lehet az.
- De bizony. Úgy ugráltak, mint a szöcske. Gyere, nézd meg, ha nem hiszed.
Odavezeti az anyját. Hát két kis nyúl ül ott a fû között. Éppen mosakodtak.
- Jaj, mit látok? Mekkora két nyulat látok? - kiáltott a kis nyúl.
- Nem nyulak ezek, te kis csacsi - szólt az öreg nyúl.
Az öreg szamár pedig azt mondta erre a fiának:
- Nem csacsik ezek, te kis nyúl.
És mind a ketten barátságosan néztek egymásra.
Mikor jól megnézték egymást, a kis csacsi hazament a nagy csacsival és a kis nyuszi a nagy nyuszival.
Hopp, felugrik a kis csacsi. Összeüti a bokáját. Jó reggelt kíván a mamájának és kérdezi a fülét vidáman megbillentve.
- Mi az a mezõ, anyukám?
- A mezõ - feleli a nagy csacsi - nem egyéb, mint egy nagy-nagy zöld asztal. Olyan nagy, hogy az egyik szélétõl a másikig sohase tudod végigenni.
Ez tetszett a kis csacsinak. Táncolva ment az anyja után a mezõre. Amint ott legelésznek, egyszer csak odafut az anyjához a kis csacsi:
- Jaj, de megijedtem.
- Mitõl?
- Furcsát láttam.
- Mit láttál?
- Icike-picike kis csacsikat.
- Mekkorákat?
- Mint a fülem.
- Nem lehet az.
- De bizony. Úgy ugráltak, mint a szöcske. Gyere, nézd meg, ha nem hiszed.
Odavezeti az anyját. Hát két kis nyúl ül ott a fû között. Éppen mosakodtak.
- Jaj, mit látok? Mekkora két nyulat látok? - kiáltott a kis nyúl.
- Nem nyulak ezek, te kis csacsi - szólt az öreg nyúl.
Az öreg szamár pedig azt mondta erre a fiának:
- Nem csacsik ezek, te kis nyúl.
És mind a ketten barátságosan néztek egymásra.
Mikor jól megnézték egymást, a kis csacsi hazament a nagy csacsival és a kis nyuszi a nagy nyuszival.
Povestea micului mãgãru? ?i a iepurelui cel mare -
dupã o poveste scrisã de Gardonyi Géza. Traducere Albu Monica Beatrice
Treze?te-te, micul meu mãgãru? ? trezi blând mama mãgãru?ul în zori de zi. Azi ie?im pe câmp. Hopa!, sãri mãgãru?ul ?i se opri drep?i în picioare, gata de plecare:
Mami, ce e aia, câmp? Întrebã fluturând vesel din urechi
Câmpul, dragul meu, nu e altceva decât o masã mare-mare ?i verde. E a?a de mare cã nu po?i niciodatã sã mãnânci tot, dintr-un capãt în altul.
Descrierea câmpului îi plãcu tare mult mãgãru?ului - porni în pa?i de dans dupã mama lui. Pe câmp, în timp ce se cãzneau sã mãnânce tot ce vedeau, dintr-o parte pânã în cealaltã, deodatã mãgãru?ul fugi la mama lui:
Vai, ce m-am speriat!
Ce s-a întâmplat?!
Am vãzut ceva tare ciudat!
Ce anume?
Ni?te mãgãru?i mici, mici de tot!!!
Cât de mici?
Cât urechea mea!
Nu se poate...
Ba da, se poate! ?opãiau ca greierii. Hai sã-?i arãt, dacã nu mã crezi!
Î?i duse mama în locul cu pricina. ?i ce sã vezi? Doi iepura?i stãteau în fundic ?i se spãlau.
Vaiii, dar ce iepuri uria?i vãd! Strigã unul din iepura?i zãrind mãgarii.
Nu sunt iepuri, prostu?ule - îi spuse mama iepuroaicã puiului. E?ti prostu? ca un mãgãru?!
Iar mama mãgãru?ului îi spuse acestuia:
Vai dragul meu, e?ti sperios ca un iepura?! ?i tuspatru se privirã cu prietenie. Dupã ce au terminat schimbul de priviri, mãgãru?ul porni spre casã cu mama lui. La fel fãcu ?i iepura?ul, pornind spre casã cu mama lui.