A Ăşj kenyér Ăźnnepére kovĂĄszos kenyeret sĂźtĂśttem...

idézetek egyik kedves kĂśnyvembĂľl: KĂśvi PĂĄl Erdélyi Lakoma

 "Én csak AnyĂĄm kenyerére emlékszem vissza tĂśkéletesen. Maga a kenyér fontos helyet foglalt el életĂźnkben, mint sok mindenki mĂĄséban is. Erre mutatnak azok a jelzĂľk, amivel kiékesĂ­tettĂźk és megtiszteltĂźk ezt a szĂłt - kenyér - beszédeink kĂśzben, mint: éltetĂľ, Isten adta, ĂĄldott, életadĂł, mindennapi, és a tĂśbbi. VilĂĄgosan emlékszem; kenyérsĂźtés napjĂĄn az én kiosztott munkĂĄlataim kĂśzé tartozott, hogy amikor meghallottam a déli harangszĂłt, el kellett szaladnom a sarki pékhez a nĂĄla megsĂźtĂśtt kenyerĂźnkért és azt hazavinni. A kenyér megszegése kĂźlĂśn csalĂĄdi szertartĂĄs volt, ami csak AnyĂĄmnak volt megengedve. S - mielĂľtt felszelte a kenyeret, rĂĄtette az ĂśrĂśk élet és ĂśrĂśk remény jelét - egy keresztet; s mi csak azutĂĄn kaptuk meg a ropogĂłs serclit.
De az én emlékeim mégis a kenyérsĂźtéshĂśz kapcsolĂłdnak szorosabban, ami egy csodĂĄlatos évszĂĄzados ceremĂłnia gyanĂĄnt maradt meg bennem."

sponsored links