HĂťtĂľben tĂĄrolom a kovĂĄszt, amikor sĂźtni szeretnék kenyeret, akkor elĂľzĂľ nap elĂľveszem, és elĂľkészĂ­tem a sĂźtéshez, ahogyan azt a kovĂĄsz élete sorozatom 5. részében leĂ­rtam.

Ezzel az érett kovĂĄsszal igazi kenyeret lehet sĂźtni, "A kenyeret" nagy a-val. Ezt nem (csak) én mondom, hanem a barĂĄtnĂľm, aki egy ideje nem eszik kenyeret, mert nem kap olyat, mint amit annak idején a dédapĂĄm pékségében, a NyĂ­l utcĂĄn sĂźtĂśttek.

Isten ments, hogy tovĂĄbb magasztaljam a kovĂĄszos kenyeremet, én mĂĄr pontosan tudom mit veszĂ­tettem volna, ha nem talĂĄlok rĂĄ a technolĂłgiĂĄra, mellyel tĂśkéletes kenyeret tudok sĂźtni. Természetes kovĂĄsszal, vĂ­zbĂľl és lisztbĂľl. Mert ehhez a kenyérhez semmilyen mĂĄs adalék nem szĂźkséges, hogy szebb, vagy finomabb legyen. Puha, foszlĂłs, ropogĂłs és egy hétig is friss marad, pirĂ­tva ...