A KEMENCE

2017-03-11

sponsored links

Családomtól nõnapra megkaptam a régen vágyott kemencét. Megérkezett a kis jószág, ami nem is olyan kicsi, fél tonna felett jár a súlya. 


Ott tüsténkedtünk körülötte mindannyian. Én csak drukkolni tudtam, mert két hete jobb kezem gipszben. Fel-alá szaladgáltam és buzgón biztattam a kis csapatot a haladásra, mert tudtam, hogy férjemnek munkába kell mennie. Végre aztán bekerült a neki kinézett kis kuckóba.


Másnap aztán megraktam a tüzet bal kézzel. Egy élmény volt. Ráadásul több mindent terveztem fõzni, sütni, tehát nagyon oda kellett tegyem magam. Míg a tûz meggyulladt, majd a bepakolt fa parázzsá égett, kis robotgépemet elindítottam. Dagasztottunk pizzatésztát, kalácsot. Oldalast fûszereztem, mellé héjában krumplit, hagymát szeleteltem (na az érdekes volt és hosszadalmas). 


Vásároltam még arany áron marha farkat, hogy azt végkifejletként berakhassam a maradék hõn egy éjszakán át megfõni. Nem tudom miért pont azt találtam ki, de nagyon jó választás volt, igen finom leves fõtt belõle.



Az elsõ a pizza volt, amit sajna kezdõként tepsibe tettem és avval raktam be a 300 fokos kemencébe. Lehet, hogy nem melegedett át még rendesen a tepsi alatt a kõ. Mikor fölül tetszetõs volt a pizza, akkor alul még sülnie kellett volna, ezért némi tanakodás után visszatettem még néhány percre, és ott is felejtettem.

Utána betettem a sós, borsos, fokhagymás, hagymás, némi BBQ szósszal megkent oldalast és mellette a feldarabolt sütnivaló krumplikat. Lefedtem fóliával és a kemence végébe toltam. Ekkor volt kb. 200 fok a kemencében. 4-5 kisebb rönköt tettem bele összesen.
Közben, míg a husi sülögetett, elkészítettem a kalácsot. Nem vagyok normális. Nyújtottatok már tésztát könyökkel? Már rég megbántam, mint az a bizonyos eb, de már nem volt visszaút. Limara hokkaido kalácsát vettem alapul, de némileg változtattam rajta. Két kalácsot készítettem, mert valahogy megpróbáltam meghálálni, hogy kedves szomszédunk éber volt és észrevette, hogy a nagy hidegben nem elzárt kerti csapunk elfagyott és az olvadásnál elkezdett csepegni. Azonmód átszaladt, ellátott tanácsokkal és a javításban is kivette a részét. Szóval nagyon árt neki az a kalács. 

Ezekbõl csináltam 8 db-ot, vékonyan megkentem juharsziruppal, majd megszórtam aszalt áfonyával és durvára tördelt pekándióval. Feltekertem és 4-4 rolót kiolajozott formába tettem, letakarva folpackkal 20-25 percig kelesztettem langyos helyen, majd lekentem tojással és mentek a kemencébe. pont befértek a lefóliázott húsos tepsi elé. Ekkor volt 180 fok odabent. 30 perc alatt meg is sültek és ilyenek lettek:


Szerintem elsõre teljesen rendben vannak. 

Hozzávalók a tésztához a két kalácshoz:

  • 1 kg liszt
  • 2 tojás
  • 0,5 l habtejszín
  • 3-4 ek tejföl
  • 10 g instant élesztõ
  • 4 ek gyümölcscukor
  • 1 tk vanília kivonat


A töltelékbe belement kb.:
  • 20 dkg áfonya
  • 10 dkg pekándió
  • 4-6 ek juharszirup
Mire a kalácsok kisültek,a hús is omlósra sült.Még úgy 5-10 percre levettem róla a fóliát, hogy kicsit piruljon a teteje. Na ebbõl kb. betegre ettük magunkat ott helyben.


Ekkor már nem kellett szinte semmivel foglalkoznom. Egy cserépfazékban összekészítettem a húsleveshez valókat és lefedve betettem a 130 fokosra lehûlt kemencébe és rázártam az ajtót, mint egy rossz gyerekre. Este még egy kicsit keménynek éreztem a csonton lévõ húst, így megfogadtam a kemencés mester szavát és reggelig benn hagytam a fazekat.
Amint kipattant másnap a szemem, futottam ki, hogy vajon odakozmált-e a levesem. Pedig pont eleget fõzõk a sütõmben kis hõfokon hosszan, de ez mégis más, ez kemence, amivel még semmilyen tapasztalatom nem volt. No ilyet nem tud egy tûzhely. A hús omlósra puhult az összes kollagénes cupákkal rajta, viszont a zöldség nem fõtt szét, hanem egyben volt, pont az ideális állagot elérve. Máris adtam egy nagy puszit a kemencének, amiben még mindig kellemes langy honolt. Akkor jutott eszembe, hogy betehettem volna némi gyümölcsöt is aszalni éjszakára. Késõ bánat, majd legközelebb. Ma meghozták az akácfát is, tehát elõttem a tenger lehetõség. 
Az igazi kihívás majd a kenyér lesz. Már alig várom, hogy kipróbáljam. Mondjuk nem tudom hogyan formázom meg, de kedves és készséges férjem bizonyára a segítségemre lesz ebben, hisz õ az én házikenyerem nagy fogyasztója.

Ezt ha lehet, nehezebb volt leírnom, mint a sok mindent elõkészítenem a sütéshez. Csak bal kézzel olyan vagyok, mint egy béna és még 10 hétig viselem ezt a borzalmat. :-(



A blogban közölt receptjeim, fotóim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetõk más oldalakon. Ez alól kivételt képeznek azok a weboldalak, ahol nem közlik az egész írást, csak elsõ sorait, folytatásért pedig a blogomra kattint az olvasó.

Folytats a blogon ... evinenikulinariskalandozasai.blogspot...

sponsored links

Keres?s