A kifli szĂźletĂŠsĂŠhez egy legenda kapcsolĂłdik, amely szerint a tĂśrĂśk csĂĄszĂĄr szemet vetett BĂŠcsre. Meg is tett mindent, hogy elfoglalja: napokon ĂĄt, hatalmas seregĂŠvel ostromolta a vĂĄrost eredmĂŠnytelenĂźl. A legenda szerint a tĂśrĂśkĂśk Ăźregeket ĂĄstak a vĂĄrfalak alĂĄ, hogy azokat robbanĂłszerrel megtĂśltve a levegĂľbe repĂ­tsĂŠk. Egy ilyen Ăźreg tĂśrtĂŠnetesen egy pĂŠkmĂťhely alatt hĂşzĂłdott. Az ĂŠjjel tĂźstĂŠnkedĂľ pĂŠkmesterek a furcsa zajokat hallva lefĂźleltĂŠk az ellensĂŠget, a harangok fĂŠlreverĂŠsĂŠvel felĂŠbresztettĂŠk az alvĂł bĂŠcsieket, Ă­gy a vĂĄros nem kerĂźlt tĂśrĂśk kĂŠzre. Az ellensĂŠg lĂĄtva az eredmĂŠnytelensĂŠget, visszavonulĂłt fĂşjt, az eset emlĂŠkĂŠre pedig 1529-ben elkĂŠszĂźlt az elsĂľ kifli Wendler mester mĂťhelyĂŠben, ahonnan kikerĂźlve meghĂłdĂ­totta EurĂłpĂĄt, majd az egĂŠsz vilĂĄgot.

BĂĄr a legendĂĄt maga a Larousse Gastronomique is emlĂ­tĂ­ (a francia vĂĄltozat szerint a tĂśrĂśkĂśket lefĂźlelĂľ pĂŠkek magyar mesteremberek voltak), a valĂłsĂĄgalapja vitathatĂł, mĂŠgpedig azon egyszerĂť oknĂĄl fogva, hogy Ă­rĂĄsos emlĂŠkek mĂĄr a XIII. szĂĄzadban is emlĂ­tik a fĂŠlhold alakĂşra formĂĄzott kipferlt. Az igazsĂĄg az, hogy a kifli - bĂĄrmely nĂĄciĂł is vallja magĂĄĂŠnak, legyen az a magyar pozsonyi kifli, a francia croissant, vagy esetleg a zsidĂł rugelach - gyakran fellelhetĂľ a nemzetek gasztrokultĂşrĂĄjĂĄban.

A hĂłkifli mĂŠltĂĄn nĂŠpszerĂť a magyar otthonokban, szinte nincs is olyan csalĂĄd, ahol a nagymama receptes fĂźzetĂŠben ne lenne rĂłla egy-egy bejegyzĂŠs, vagy a sĂźtemĂŠny ne kĂśszĂśnne vissza valamelyik csalĂĄdi Ăźnnepen. Mindenkinek megvannak a maga hagyomĂĄnyai ĂŠs variĂĄciĂłi, mi most a sajĂĄtunkat adjuk kĂśzre.

a tĂŠsztĂĄhoz valĂł alapanyagok, amit a sĂźtĂŠs elĂľtti nap gyĂşrunk Ăśssze, majd hĂťtĂľben pihentetjĂźk elkĂŠszĂ­tĂŠsig:

szĂźksĂŠgĂźnk van mĂŠg a tĂŠszta kenĂŠsĂŠhez 

A tojĂĄsfehĂŠrjĂŠket ĂŠs a porcukrot kemĂŠny habbĂĄ verjĂźk, ehhez keverjĂźk hozzĂĄ a darĂĄlt diĂłt ĂŠs a lekvĂĄrt. A sĂźtĂŠs elĂľtt a tĂŠsztĂĄt fellazĂ­tjuk, ĂĄtgyĂşrjuk, a kis cipĂłt nĂŠgy egyenlĂľ rĂŠszre vĂĄgjuk. A negyedet nyĂşjtĂłfa segĂ­tsĂŠgĂŠvel olyan vĂŠkonyra nyĂşjtjuk, amennyire csak tudjuk, majd olvasztott vajjal ĂĄtkenjĂźk ĂŠs szorosan feltekerjĂźk. A tĂŠsztakĂ­gyĂłt ujjnyi vastag szeletekre vĂĄgjuk, aminek vĂŠgeit lisztbe mĂĄrtjuk, majd a nyĂşjtĂłfĂĄval vĂŠkonyra lapĂ­tjuk, lehetĂľsĂŠg szerint minĂŠl kerekebbre. Ezekbe a kis lapocskĂĄkba halmozzuk a habos tĂśltelĂŠket. FeltekerjĂźk, majd kifliket formĂĄzunk belĂľlĂźk, amiket sĂźtĂľlemezre helyezĂźnk. ElĂľmelegĂ­tett, forrĂł sĂźtĂľben percek alatt kĂŠszre sĂźtjĂźk, amĂ­g el nem ĂŠri az aranybarna szĂ­nt. MĂŠg forrĂłn, vanĂ­liĂĄs porcukorba forgatjuk. SokĂĄig elĂĄll, de ha jĂłl csinĂĄltunk mindent, nem lesz rĂĄ szĂźksĂŠg.

Ahhoz, hogy a tĂŠszta leveles legyen (ĂŠs mi arra eskĂźszĂźnk, hogy az legyen) kihagyhatatlan lĂŠpĂŠs a nyĂşjtĂĄs-kenĂŠs-szorosan feltekerĂŠs, Ă­gy ne sumĂĄkoljuk el. A porcukorba hentergetĂŠs is fontos lĂŠpĂŠs, hiszen ez adja meg a kifli havas jellegĂŠt, a porcukor egyenletes tapadĂĄsĂĄt a kifli hĂľmĂŠrsĂŠklete biztosĂ­tja.