A hozzátáplálásról.....
sponsored links
Elõtte álló anyukáknak, benne lévõ anyukáknak...minden sorstársnak íródik ez a pár sor...
Úgy érzek ki kell írjam magamból.
A hozzátáplálás.
Minden kezdet nehéz. Számomra igen nehéz volt a szoptatás, mindig volt valami ami miatt aggódnom kellett.
Ezért is döntöttem úgy, hogy amint lehet hát hozzá is kezdek a hozzátápláláshoz.
Azt hittem a sok szoptatás körüli herce-hurcában ez oly könnyû lesz!
Tévedtem...
1.) Fontos hogy kicsi korától tudja mi az a kanál, vagyis azzal adjuk be még az 1 csepp K vitamint is.
2.) Lapos kanál legyen, ne legyen "mély" erre a célra megfelel a sok reklám kanál amit sok babacsomagba kap a kismama. Van milliónyi hõre elszínezõdõ kanalam is, negyedét nem bírja "kienni" belõle.
3.) Kész harci felszerelés, elõke, meg pelenka, meg lefogás, meg olyan ruha amit nem sajnálunk.
4.) Türelem.
5.) Ugyebár az almával kezdünk, annak is levével. Oké volt addig amíg sugárba nem jött vissza...majd a reszelt alma is...PÁROLT ALMA VÁLT BE!
6.) Legyen egy botmxerünk.
7.) Kis lábas, fazék...
8.) Olyan zöldség-gyümölcs amelyrõl tudjuk honnan is származik. Ilyen a saját kert, szomszéd néni, vagy ismerõs. Esetleg megbízható árus a piacon.
9.) Idõ.
10.) Gyerek...
Mi elkezdtük az almalével, folytattuk reszelve, nem jött be, majd párolva (imádja).... Aztán jött a barack, amely galibát okozott. Fontos ha mi tesszük el a héja jól le legyen pucolva, véletlen se kerüljön a gyümölcsbe szõr.
Aztán jött a sütõtök, burgonya, répa.
És a sok küzdelem, hogy ÁÁÁÁÁÁÁ, meg lefogás, meg pelusos zubbony módszer, meg visszaköpések.
Úgy 1 hónap szenvedés és sírás, üvöltés után elértünk oda hogy örömmel, visongva eszik...de a figyelmét még le kell kötni.
Én azt hittem olyan egyszerû lesz mint az 1x 1, de nem.
Mai napig kín szenvedéssel indul. Õ enne, gyorsan én meg nem robotnak születtem.
Aztán ott van hogy figyelni kell mit bír. Ilyen a répa, nem bírja...
reakciók, egyebek...vagy hogy nem ízlik...
És én alig várom, hogy normális, mi ételünket egye...de biztos az is herce ...
Aztán jött a sütõtök, burgonya, répa.
És a sok küzdelem, hogy ÁÁÁÁÁÁÁ, meg lefogás, meg pelusos zubbony módszer, meg visszaköpések.
Úgy 1 hónap szenvedés és sírás, üvöltés után elértünk oda hogy örömmel, visongva eszik...de a figyelmét még le kell kötni.
Én azt hittem olyan egyszerû lesz mint az 1x 1, de nem.
Mai napig kín szenvedéssel indul. Õ enne, gyorsan én meg nem robotnak születtem.
Aztán ott van hogy figyelni kell mit bír. Ilyen a répa, nem bírja...
reakciók, egyebek...vagy hogy nem ízlik...
És én alig várom, hogy normális, mi ételünket egye...de biztos az is herce ...