sponsored links

EmlĂ­tettem Ăşj, kedvenc hentesem, ahova hetente kétszer-hĂĄromszor biztosan betérek. Eddig csupa fiatal szolgĂĄlt ki - egyikĂźkkel mĂĄr a kutyanevelés és -etetés témakĂśrében is tĂĄrsalogtunk -, mostanĂĄban viszont egy idĂľsebb urat talĂĄlok ott, gyanĂ­tom, hogy a csalĂĄdi vĂĄllalkozĂĄsban Ăľ az apuka.
NapsĂźtéses délelĂľtt volt, én a pult kĂ­nĂĄlatĂĄt tanulmĂĄnyoztam, a bĂĄcsi egy hĂślggyel beszélgetett, aki egyszer csak hozzĂĄm fordult:
- Ne haragudjon, hogy megszĂłlĂ­tom, olvasom ĂĄm a blogot...
Ó, ilyenkor mindig zavarba jĂśvĂśk, ugyanakkor nagyon kellemes érzések tĂśltenek el. KiderĂźlt, hogy mĂĄr régi olvasĂłm, és akkor is lĂĄtott, amikor néhĂĄny hete fotĂłztam a hĂşsboltot. Onnan gondolta, hogy én vagyok az. AztĂĄn, amint kiderĂźlt, neki is hĂşsboltja van, csak épp Keszthelyen.
A hĂślggyel még gyorsan bemutatkoztunk egymĂĄsnak, majd tĂĄvozott.
- SzakĂĄcs tetszik lenni? - kérdezte a hentes.
- HobbiszakĂĄcs. Vagy valami ilyesmi - mondtam kissé bizonytalanul.
- Nagyon fontosnak tartom a kulturĂĄlt, vĂĄltozatos étkezést - szĂśgezte le erre a bĂĄcsi.
KĂśzben azon morfondĂ­roztam, mit is fĂľzzek ebédre, mire Ăľ Ă­gy szĂłlt:
- Tetszik venni ebbĂľl a szép pulykamellbĂľl nyolcvan dekĂĄt, felcsĂ­kozza, kis hagymĂĄn lepirĂ­tja, megszĂłrja liszttel, kevés ...