A harira
sponsored links
A blogon eddig nem megszokott étel következik, egy leves személyében. Gondolom nem árulok el sokat, ha azt mondom nem magyar étel, hiszen már a neve is idegen, harira (ejtsd: hárérá). Aki szokta olvasni a bejegyzéseim, az már tudja, hogy nagy fanatikusává váltam a marokkói konyhának, így nem meglepõ, hogy ennek, az ételnek is észak-afrikai gyökerei vannak.
Októberben tett párizsi kirándulásomon egy antikváriumban sikerült hozzájutnom potom áron egy rendkívül igényes és nagyon szépen megszerkesztett marokkói szakácskönyvhöz, mely mégjobban bevezetett az ország tradíciójának és kultúrájának megismerésébe (Saveurs Marocaines). Mivel az ország népessége muzulmán, ezért nagyon sok ételük köthetõ a Ramadán ünnephez. A harirát általában a Ramadán böjt megtörésekor, este fogyasztják, ezért is ennyire dús és tápanyag gazdag, hiszen a böjtölõknek nagy szükségük van a tartalmas ételek fogyasztására, miután egész nap nem vesznek magukhoz semmilyen fajta táplálékot. Ekkor a vacsora egy datolya elfogyasztásával kezdõdik, majd elõételként felszolgálják a harirát, utána pedig a különbözõ húsok tálalása következik.
A leves alapvetõ hozzávalói a térségben gazdagon termõ lencse és csicseriborsó, melyet régiók szerint különbözõ zöldségekkel kombinálnak, mint sárgarépa, burgonya, zöldbab stb. A leves alap textúráját azonban a hús adja meg, mely ízlés szerint lehet csirke, marha, bárány, de akár ...