A halászléról
sponsored links
"Egy gondolat bánt engemet"- ebben a nagy karácsonyi hajrában, ami itt a blogon kissé visszahúzódva talál, én lettem idén a halfelelõs, édesanyámtól átvéve a staféta botot. És ugyebár egy nagy családi összejövetelen, - ami nem nálunk lesz - mégsem állít be az ember amolyan "last minute halászléval"... És mert mondta az Uram is, - aki ugyan nem Tibi, de néha megmondja - hogy bizony echte magyaros legyen, halból fõzött alaplével, passzírozva,haldarabokkal ahogyan eddig nem, és persze ikrával, tejjel gazdagon, ahogyan eddig is volt!
Milyen is a jó magyaros halászlé?
Amikor vendéglõben rendelünk belõle, határozott elvárásunk van a felõl, hogy milyen legyen. Legyen tüzes, sötét vörös, sûrû a leve, dúskáljon ikrában, tejben és ússzkáljon benne(no persze csak képletesen) jó néhány halszelet. Természetesen ponty és harcsa. Íze tömör, csípõs. Kísérõje egy hatalmas karéj fehér kenyérszelet.
És mindjárt két echte magyar halászlé is létezik nálunk. Mert van a tiszai és van a dunai iskola. A két módszer különbsége nagyjából úgy fogalmazható meg, hogy a tiszainál elõször alaplé készül, majd ebbe kerül a hal, míg a dunaiba egyszerre fõzik és gyufaszállra vágott tésztával tálalják. Mint megtudtam a passzírozás az nem echte, hanem a vendéglõsök hozadéka.
Kell a ponty!Emlékszem gyerekkoromra, hogy ilyentájt elõfordult, hogy a fürdõszobába toppanva két hatalmas ponty is úszkált a kádban. Mint kiderült szomszédék hozták át, hogy a duna koszos vizét kiúszhassák magukból és az egyik, ezek ...