A gyerek megleckéztetett

2012-05-29

sponsored links

Márciusban meséltem nektek Bálint felvételijérõl, arról, hogy nem sikerült oda bekerülnie, ahova szeretett volna, oda viszont igen, ahova én jónak láttam.
Azt is írtam, hogy egyáltalán nem akartam fellebbezni, protekciót felhajtani meg pláne nem, kerüljön csak oda, ahova sikerült, jó lesz az.
Ám a gyerek könyörögni kezdett nekem azért, hogy írjak fellebbezést. Mérlegeltem, és úgy döntöttem, megteszem neki azért, hogy felnõtt korában ne vághassa a fejemhez, hogy miattam nem járhatott a gimnáziumba, angol szakra. Olyan fellebbezést írtam, amiben két rendkívül gyenge érvet sikerült felmutatnom, sõt, a végére oda is írtam, hogy tudom, nem ezek a legütõsebb indokok, ám azért bízom kérelmem pozitív elbírálásában.
Na, a levelet elküldtem, Bálint már három nap múlva nézegetni kezdte a postaládát, ó, mondtam neki, az még nagyon korai, majd valamikor május végén. Valahányszor szóba került a téma, igyekeztem rávezetni, hogy ne bízzon túlságosan a sikerben, mert minimális az esély, hogy felvegyék; nincs protekciónk.
Legutóbb tegnapelõtt hoztam szóba a dolgot.
- Bálintkám, fel vagy arra készülve, hogy ha nem vesznek fel a gimibe, a Közgázba fogsz járni?
- Fel, anya.
- El tudod fogadni?
- El. De én minden nap imádkoztam azért, hogy felvegyenek. És fel fognak venni, tudom.
- Oké, csak van úgy néha, hogy az imára nem az a válasz jön, amit az ember szeretne. Aztán késõbb, sokszor csak sokkal késõbb kiderül, hogy jobb is volt, hogy másképp történt, nem úgy, ahogy elképzelted.
- Rendben, anya - mondta a gyermek, aki mostanában idejének jórészét azzal tölti, hogy az ...

Folytats a blogon ... feedproxy.google.com/~r/Praktikak/~3/...

sponsored links

Keres?s