A cukormentes házi csoki projekt...

2014-02-04

sponsored links



Egy paleo-s blogon láttam meg a szemet-szájat gyönyörködtetõ házi csoki receptjét. Igaz, ott mézzel készült, de úgy gondoltam, ezt simán ki tudom küszöbölni. A képen olyan szép volt a sötét csoki, az aranyló sárgabarack és a harsogóan zöld pisztácia, hogy azonnal ki akartam próbálni diabetikus változatban. 

Az elsõ nehézség a sótlan pisztácia beszerzése volt. Jó néhány közértet és áruházat felforgattam, de mindenhol csak és kizárólag a sós verzió volt kapható. A végén szemtelenül drágán, de sikerült beszereznem egy harminc dekás zacskóval. Úgy vittem haza, mintha arany volna benne. (Az ára is erre utalt) ... Aztán hatalmas lelkesedéssel nekiálltam. Az elsõ kört nyírfacukor porral készítettem. Jól oldódott, a kakaó is csodálatosan olvadt bele a masszába (juhúúúúúúúúúú, célegyenesben vagyok! ), aztán adtam hozzá egy löttyintésnyi vanília kivonatot. Nem tudom, hogy az alkohol tartalma miatt vagy azért, mert a csoki nem szereti a folyadékot, de radikális változásokon ment keresztül a dolog: a csokis része összeállt egy kemény gombóccá, amit a habverõrõl sem nagyon lehetett leimádkozni, a többi meg csak úgy folydogált körülötte színtelenül. Repült az egész a kukába :-( Jöttem-mentem, dúltam-fúltam. Aztán nekiveselkedtem megint. Most vanília kivonat nélkül. Így már elkerültem az elõbbi katasztrófát. És elkészült az elsõ tábla csokim! :-) Egész mogyorós, mert imádom.
Még langyosan eltüntettünk belõle egy csíkot, és nyugtáztuk, hogy megérte a fáradozást. Nem bírtam ki, jött a második kísérlet, most eritrittel. Így, hogy nem engedtem a közelébe a vanília kivonatot, a dolgok most is nagyszerûen alakultak. A csoki gyönyörû, selymesen és sötétbarnán folyik, mehet a formába. A tetejére szórtam az aszalt sárgabarackot és a felaprított pisztáciát, mehetett dermedni. Juhhéjj! Csokimanufaktúrát nyitok, bonbont gyártok, lesznek szép gasztroajándékok belõle. És jöhet a mangós, a kókuszos, a mandulás, és a társai...
Tartott ez a lelkesedés egészen addig, amíg odáig nem jutottam a fotózással, hogy fel kellene darabolni õket. A gyönyörûséges cukormentes csokik ugyanis olyan kemények lettek, hogy a mogyoró is puhának tûnt mellette. Sajnos a két kedvenc édesítõm; a nyírfacukor és az eritrit szépen oldódik ugyan, de kõkeményre köt. Így a csoki projekthez más résztvevõt kell keresnem. És van is még egy ötletem. Ki is fogom próbálni. Most már csak azért is!!! De egy kicsit szüneteltetem a dolgot, mert ha még egyszer kudarcot vallok zsinórban, akkor kizárom magam a konyhából! :-(

Úgyhogy legyetek türelemmel, ha sikerült kikísérleteznem a megfelelõ receptúrát, azonnal hozom.




Folytats a blogon ... kakukkfu-hortobagyianna.blogspot.com/...

sponsored links

Keres?s