Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
A csontritkulás és a táplálkozás összefüggései
sponsored links
A csontritkulás világnapja felhívja figyelmünket erre az elterjedt civilizációs betegségre. Lehetõséget kapunk, hogy meglássuk a táplálkozás és a csontritkulás kialakulásának összefüggéseit, és levonjuk a konzekvenciát.
Csak egyszerûen több tejterméket fogyasztani nem megoldás, különösen azok számára, akik allergia, vagy más okok miatt már kizárták étrendjükbõl, arról nem is beszélve, hogy ha nem kerül szervezetünkbe párhuzamosan elegendõ magnézium, akkor a kalcium, ahelyett hogy beépülne a csontokba, lerakódik a lágy szövetekben. Kedvenc és viszonylag ártalmatlannak tûnõ lerakódási helyeik az izületek és az érfalak, ahol hozzájárulnak az izületi és porckopáshoz, valamint az érelmeszesedéshez, és Alzheimer kór kialakulásához.
Akkor mennyi kalciumra van szükségünk?
A kalcium nem csupán a csontok, és fogak állapotát befolyásolja, vagy azt hogy az izmok helyesen illeszkedjenek, hanem az idegrendszer állapotára is hatással van. Ha nem megfelelõ mennyiségû a napi kalcium bevitel, akkor a csontokból ásványi anyagok távoznak, az izmok begörcsölnek, az idegrendszer pedig gyengül. Az ok nélküli ingerlékenység vagy a lábgörcs az elégtelen kalcium bevitellel hozható összefüggésbe.
A hivatalosan elfogadott napi kalcium bevitel mennyisége 800 mg (3 csésze tej) ez 10-12 éves gyermekeknél magasabb 1200 mg.
A legtöbben ennek csak 60-80%- át fogyasztják el.
Az ételekbõl nem jut el az összes kalcium a testszövetekbe, annak csupán 20-30 százaléka szívódik fel, még a fiatal egészsége felnõttek esetében is.
Az hogy mennyi kalciumot hasznosít a szervezet, nagyban függ attól, hogy mennyi D vitamin van jelen a szervezetünkben.
A D vitamin a bõrben épül fel a napfény hatására. Számos átalakuláson megy keresztül a szervezetben, mire eléri végsõ formáját, és alkalmassá válik a kalcium felszívódásához.
A halolaj különösen a csukamájolaj gazdag D vitaminban.
Az állateledelekhez D vitamint tesznek, feltételezhetõen hogy elõsegítsék a növekedést, ennek következtében az állatzsírok magas koncentrációban tartalmaznak D vitamint, amelyet tanácsos 300-500 IU (10 mg) körül tartani, mert pont az ellenkezõ hatást érjük el, és bélfejlõdési károsodást okozhat.
Aki fogyaszt húst, szárnyast, halat, tejet, fehér kenyeret, müzlit ne szedjen vitamint!
Az oxálsavat tartalmazó zöldségfélék, megkötik a kalciumot, megakadályozva ezzel a felszívódását. Néhány leveles zöldségnek például a spenótnak és a mangoldnak magas az oxálsav tartalma és bõvelkednek kalciumban is, de a kalcium hasznosítása nehézkessé válik, hacsak az oxálsav nem blokkolódik valahogyan.
Ha rizst eszünk a spenótot vagy mangoldot tartalmazó ételekhez, akkor elõsegítjük az ezekben levõ kalcium felszívódását. A többi gabona nem megfelelõ ebbõl a szempontból.
Más leveles zöldségek, káposzta, kel, mustár zöldje, melyek alig tartalmaznak oxálsavat, sokkal megfelelõbb kalciumforrások lehetnek.
A szezámmag és a méz mindenki számára a legideálisabb kalciumforrás.
A növényi rostok szintén megköti a kalciumot és elõsegíti annak kiürülését a szervezetbõl. A növényi rostok egyik legnehezebb változata, a cellulóz, ugyanúgy megtalálható a növények szárában és a héjában, mint a korpában, és megakadályozza a kalcium felszívódását.
A korpa különösen gondot okozhat: tartalmaz mind cellulózt, mind fitátokat. Az ...