Végre elmentĂźnk a Costesbe. SĂłhaj. Nem tĂşlzĂĄs, évek Ăłta készĂźltem rĂĄ.

ElsĂľ rĂĄnézésre: kicsi. Ahogy elnézem maximum 30 embert tudnak megetetni. De azt a leggondosabb kiszolgĂĄlĂĄssal, odafigyeléssel. A belsĂľ tér olyan finom, visszafogott. Semmi cicoma, csak tompa, meleg szĂ­nek és formĂĄk.

Tartottam a karĂłt nyeltségtĂľl és a fehér kesztyĂťs szertartĂĄsossĂĄgtĂłl, de az Ăşj ĂźzletvezetĂľnek hĂĄla ez kezd letĂźnedezni. Van viszont kedvesség és szakértelem. MindenrĂľl lehet kérdezni, ahogy ezt mi bebizonyĂ­tottuk.

A vĂĄlasztĂĄs a felfedezĂľ menĂźre esett, ami csak 5 fogĂĄs. Figyelmeztettek is jĂł elĂľre, hogy itt bizony éhen maradunk, de az élvezet a lényeg. Nos, ehhez képest az én hasam borok nélkĂźl is alaposan eltelĂ­tĂľdĂśtt.

Hiszen kezdésnek ott az ellenĂĄllhatatlan forrĂł kenyérke, sĂłs vajjal. Ezt ugye addig eszi az ember, amĂ­g van. És kĂśzben a férj képes olyanokat kérdezni, hogy mi miért nem eszĂźnk ilyet minden reggel. MĂĄrmint friss, aszalt paradicsomos meg olĂ­vabogyĂłs zsemlécskéket. Na ja, majd kelek két ĂłrĂĄval korĂĄbban...

AztĂĄn jĂśnnek sorban a meglepetés falatkĂĄk. Hogy a konyha megmutassa magĂĄt, felkészĂźltségét és ...

sponsored links