Mikkmakk az egyik ĂĄltalam ismert legnagyobb macskaegyéniség: mérhetetlen eleganciĂĄval és magĂĄtĂłl értetĂľdĂľ természetességgel igazgatja nem mindennapi birodalmĂĄt. AlattvalĂłinak kĂśre ugyanis nemcsak a kényelmérĂľl gondoskodĂł csalĂĄdbĂłl ĂĄll, hanem a szentendrei papĂ­rbolt vĂĄsĂĄrlĂłibĂłl, és az arra jĂĄrĂł turistĂĄkbĂłl is.

Én azon kivételezettek kĂśzé tartozom, akivel egyszer ĂśnszĂĄntĂĄbĂłl lépett ismeretségbe: a tortapapĂ­rok kĂśzĂśtt vĂĄlogatva egyszer csak azt vettem észre, hogy az alsĂł polcrĂłl valaki "megszĂłlĂ­tott". TĂśbbszĂśri "felszĂłlĂ­tĂĄs" utĂĄn rĂĄébredtem, hogy benyĂşlhatok a dobozba, ahonnan akkor mĂĄr két bĂĄrsonyfĂźlecske is kikandikĂĄlt, és megsimogathatom azt, aki benne fekszik. A vĂĄsĂĄrlĂłkĂśzĂśnség ebbĂľl csak annyit érzékelhetett, hogy deréktĂłl felfelé eltĂťntem a polc alatt, és becézgettem a csomagolĂłpapĂ­ros dobozokat. De ezekben a percekben ĂśrĂśk szerelem szĂśvĂľdĂśtt: Mikkmakk kijĂśtt a dobozbĂłl, és a lĂĄbam kĂśzĂśtt tekergĂľzĂśtt, mikĂśzben fizettem. AztĂĄn hanyatt vĂĄgta ...

Folytatás a blogon ... ketcicakonyhaja.blog.hu/2011/11/06/a_...