A vĂĄltozĂĄs lassan, de biztos lĂĄbakon kĂśzelĂ­tett felém az egyetem elsĂľ évében. Ez volt az igazi eklektika idĂľszaka, még bĂľven csĂşszott a tĂśmény, de mĂĄr borszerĂť termékek is kerĂźltek néhanapjĂĄn a poharamba (esetleg bĂśgrémbe).

Visszatekintve igazĂĄn érthetetlen ez a kettĂľsség, két ocsmĂĄny édes lĂľre Ă­ze ugrik be elsĂľre, a mézes-mĂĄlna pĂĄlinkĂĄé és az édes cherryé, szĂłval az agyam egy része még egyszerĂť volt, mint egy faék, szimplĂĄn az édeset kereste. Az édes cherry mondjuk majdnem akkorĂĄt tudott loccsantani, mint a mĂĄr megénekelt sĂźtĂľrum, ez azért valljuk be, nem kicsi teljesĂ­tmény. Ugyanakkor ott vannak az elsĂľ boros élmények is, a rĂĄcsodĂĄlkozĂĄs a kĂźlĂśnbĂśzĂľ Ă­zekre és illatokra, a mennyiségi korlĂĄtokra, hogy a jĂł borbĂłl nem lehet meginni egy este alatt tizenegy palackot, legalĂĄbbis nem élném tĂşl.

A fĂľ szempont azonban még mindig az alkohol hatĂĄsa volt a szervezetre, mert az egyetem alatt ugye nem az a kérdés, hogy bulizik-e az ember, hanem, hogy melyik nap éppen melyik szĂłrakozĂłhelyre megy. De alapozni kell, minél kevesebb pénzbĂľl, egy fasza kis hĂĄzibulival, az a biztos. Az elsĂľ évben (években) tĂśbb ilyen alapozĂĄs alkalmĂĄval is ĂĄtléptĂźk a bĂťvĂśs tĂ­zpalackos ...

Folytatás a blogon ... gasztroszex.blog.hu/2011/11/07/a_bunb...