A bûnbánó utolsó vallomása

2011-12-05

sponsored links

A végsõ változás gyorsan jött, és magától értetõdõen söpört félre az útjából mindenféle szintetikus löttyöt, édes lónyálat és bornak látszó tárgyat. Emlékeim szerint két esemény(sorozat) hozta meg az igazi áttörést. 

Az elsõ fateromhoz köthetõ, aki önmagát képezve, autodidakta módon ásta magát egyre mélyebbre a borok világába, és kezdett engem is megfertõzni könyvekkel, újságokkal, de leginkább finomabbnál-finomabb borokkal. Hozzá kötõdik az elsõ igazán meghatározó boros élményem is, egy pinot noir, a mai értékrendem szerint valahol a négy palack közelében lenne. Innen datálódik a szerelmem a fajta iránt, és az is, hogy nem sokkal késõbb végigültem egy helyi étterem által szervezett boros gyorstalpalót. Nem volt túl mély, nem is adott komoly szakmai ismereteket, de arra pont elég volt, hogy megadja a végsõ lökést, átszakadjon egy gát, és ezen keresztül áramoljon be minden, ami a szõlõhöz-borhoz kapcsolódik. Nem állítom, hogy egyik napról a másikra teljesen eltûnt az életembõl az összes alkohol a bor kivételével, de azt igen, hogy nagyon gyorsan történt az átmenet.

Leginkább azért, mert semmi nem ér fel a borban tapasztalható illatokhoz és ízekhez, azok összetettségéhez, gazdagságához, ezért az elsõ komoly boros tapasztalatok után automatikusan hagytam el a korábban megénekelt folyékony mérgeket, ma meg már persze én sem tudom megérteni, hogy mi értelme volt/van ezeket inni. 

Emlékszem mennyire hihetetlen volt az is, mikor elõször ébredtem egy keményen átborozott éjszaka után, és nem volt ...

Folytats a blogon ... gasztroszex.blog.hu/2011/12/05/a_bunb...

sponsored links

Keres?s