A képeket nézve azt hinné az ember, hogy egy kellemes (mĂĄr aki szereti a mĂĄjat, aki nem az tekerjen) nyĂĄri ebédrĂľl van szĂł. Pedig ahhoz képest ami most van, pĂĄr hete még vĂ­gan tombolt az indiĂĄnnyĂĄr. De jĂł is volt.
A mĂĄjat mi szerencsére szeretjĂźk, még nagyobb szerencsénkre meg kurvaolcsĂł. De ezt asszem mĂĄr Ă­rtam mĂşltkor is, csak még mindig meglepĂľdĂśm, ha fizetek érte és ĂśtszĂĄ alatt van a végĂśsszeg. 
Ennyit még szerintem annak is megér, aki egyébként nem rajong érte. SĂźtése nem egy atomfizika, pĂĄr perc alatt megvan. Hogy milyenre sĂźssĂźk? Van, aki a rozéban hisz (hellĂł anglia), van, aki inkĂĄbb ĂĄtsĂźti (hellĂł miszter Locatelli). Most asszem sikerĂźlt végre egész jĂłl eltalĂĄlnom, ĂĄtsĂźlt, viszont szaftos is maradt.
A klasszik krumplipĂźré helyett sĂźlt zĂśldségek kerĂźltek mellé, mert Évinek tovĂĄbbra sem sikerĂźlt elþållĂ­tanom még a megfelelĂľ ĂĄllagĂş vĂĄltozatot. Illetve talĂĄltam pĂĄr szép céklĂĄt is a piacon, amit nem hagyhattam ott.
HĂĄt Ă­gy. DejĂł is volt ;)

Kellbele:
Fejenként egy-egy szelet, kb. 15 dekĂĄs bĂĄrĂĄnymĂĄj,
Egy-egy szelet pancetta vagy bacon,
Kis marék zsĂĄlyalevél,
1 fokhagyma,
OlĂ­vaolaj ...

Folytatás a blogon ... fast-food.blog.hu/2012/11/01/a_barany...