A bikák vérérõl
sponsored links
Mondják az okosok, hogy a tokaji borok mellett egyedül a bikavér rúg még labdába, ha a magyar borok nemzetközi hírneve kerül szóba. Kár, hogy ez a hírnév eléggé kétes értékû, hiszen kialakításában komoly szerepet játszottak az Egervin klasszikus, bikafejjel ékesített, ismeretlen eredetû, de legalábbis (bizonyosan és) tragikusan szar minõségû lõréi.
Ez a negatív, ámde rendkívül hatékony termékmarketing a mai napig komolyan érezteti a hatását, nem egy külföldi ismerõsöm máig erre hivatkozik, ezt kéri (jogosan) számon rajtam, ha szóba kerül a bikavér. Nehéz és hosszú folyamat egy ilyen megtépázott hírnév helyreállítása, de szerencsére mind Egerben, mind Szekszárdon nagyszámú termelõ gondolja úgy, hogy komolyan kell foglalkozni a kérdéssel, sok és sokféle szép bikavér kerül ki minden évben a pincékbõl.
De körül tudja-e nekem írni pár mondatban bárki is, hogy milyen is egy szekszárdi vagy egy egri bikavér? Szinte biztos vagyok benne, hogy nem. Mindkét borvidéken alkottak eredetvédelmi rendszert, de valahogy mégsem tûnik úgy, hogy egy irányba, valamely jól megfogható stílus felé indultak volna el a termelõk. Azazhogy: mindenki a saját maga által helyesnek gondolt irányba indult, és még arra is csak néhányan voltak képesek, hogy hátranézzenek, követi-e ...