616. Jó-e a széles szortiment?
sponsored links
A magyar borászoknál gyakran lehet tapasztalni, hogy túl sok szõlõfajtával foglalkoznak és nem koncentrálnak kizárólag azokra, amelyekbõl a legjobb borokat tudják elkészíteni. A széles szortimentet kétségkívül érdekesebb lehet elkészíteni, viszont így a borász is jobban elaprózódik, kevesebb energia jut a zászlóshajókra, gyakran nem is nagyon tud kialakulni ilyen. Nem beszélve arról, hogy minden borvidéknek megvannak azok a szõlõfajtái, amik igazán jól érzik ott magukat és szerintem kár erõltetni olyan fajtákat, amiknek kevésbé fekszik az adott terroir. A legutóbbi sajtóklub elõtt is kicsit rossz elõérzetem támadt, hiszen Taschner Kurt soproni borász sem éppen arról híres, hogy kevés szõlõfajtával dolgozna. Ennek megfelelõen minden egyes tételt a szokottnál is kritikusabban kóstoltam le, azonban az a helyzet, hogy pozitívan csalódtam. Persze léteznek jóval nagyobb hatású hazai pinot noirok vagy kékfrankosok, vannak jobb magyar pezsgõk, a pinot meunier is inkább csak érdekes kísérlet egyelõre, de hát nem is kell minden bortól hatalmas tûzijátékot várni, az elsõ és legfontosabb mégiscsak az, hogy tisztességesen legyen elkészítve. A Taschner borok márpedig rendben vannak, sõt a prémium chardonnay és a dûlõszelektált zweigelt pl. kifejezetten izgalmas élményt nyújtottak.
Taschner Rosé pezsgõ 2012, Taschner zöld veltelini 2017, Taschner zenit 2017, Taschner Prémium chardonnay 2016, Taschner pinot noir 2016, Taschner Classsic kékfrankos 2016, Taschner Gauer zweigelt 2009, Taschner pinot meunier 2016