6 éve
sponsored links
Ma 6 éve, hogy Apukám itt hagyott minket. Egy hét, csak ennyi kellett hozzá.
6 év alatt az gondolja az ember, hogy az évek múlásával mindig könnyebb lesz. Én pedig azt, hogy egyre nehezebb. Ha csak Anitát látom, és azt hogy más gyerek láthatja és játszhat a Nagypapájával. Igaz Apukám, nem is ismerte Anyu Apukáját, végül is én is így nõttem fel, különbség a szülõk látták hogy mi, hogy növünk fel.
Apukám, tõle kaptam a nevemet.
Nagy fradista volt, Anyu mindig cukkolta, hajrá dózsa!
Sokat jártunk sátorozni, horgászni. Meg persze Hóduna, mindenkinél nagy szerelem.
Azt akarták hogy ha nyugdíjba mennek leköltöznek, nem így alakult.
Tervben volt, hogy még mielõtt vissza megyek dolgozni, lemegyünk pár dologért(szekrény, varrógép, pár kis apróság), az emlékekért, valószínû már abból sem lesz semmi.
Ott hagytunk mindent, a múltat, a nyarakat. Nagyon hiányzik!
Mindig is Apás voltam. Aztán jött egy törés, utána még egy.
Néha össze vesztünk és sírva békültünk.
Két pocak után, mondta, majd a harmadik sikerül, és igaza is lett. Csak õ már nem volt itt.
Hiányzik az, amikor találkoztunk átölelt és megszorongatot.
Minden vasárnap rántott hús és krumpli volt az ebéd, mert õ ezt szerette. Én meg volt hogy rá se bírtam nézni, évekig nem ettem.
Mikor még kicsi voltam, minden reggel ment a rádió a konyhában, kotyogott a kávéfõzõ, korán reggel beszélgettek.
Háhá! Hódunán húsvétoltunk egyszer, Apám bírta a piát, de akkor, hallottuk hogy valami nem megy neki. Fel akarta oltani a villanyt aminek baloldalon fent van a kapcsolója, na! õ lent kereste jobb oldalon a földön.
A kórházban az utolsó napon, elengedtem. Bocsánatot kértem mindenért amivel megbántottam és jó utat kívántam neki.
Nagyon hiányzik!
Most ennyire futotta.
Szerintem soha nem mondtam ki, nagy hiba volt: SZERETLEK APU