Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
6. blogszülinap
sponsored links
Nem szoktam nyilvántartani és megemlíteni a blogom szülinapját, de most kivételt teszek. Ugyanis az elmúlt években rájöttem, milyen nehéz vezetni egy blogot a család, munka, háztartás és millió teendõ, intézni való mellett. De örülök, hogy soha nem adtam fel ezt a blogot... még jobban ráébresztett arra, milyen kitartó vagyok.
Miért és mikor indult el a blog?
Szerintem már Ti is tudjátok, hogy nagy szenvedélyem a sütemény sütés. Nagyon régóta sütök a családomnak és olyan szeretettel vittem/viszek kóstolót a rokonaimnak, szomszédaimnak is. Akik mindig elkérték a receptet, melyet nem gyõztem legépelni és nyomtatni, ezért indítottam el a blogot 2011. november 11-én, hogy itt minden barátnõm, rokonom, szomszédom, ismerõsöm megtalálja a kedvére valót. Mivel azt gondoltam, hogy csak az ismerõseim fogják olvasni, nem gondolkodtam ötletes, jól hangzó blogneven... egyszerû, kissé mókás nevet adtam neki: Gabriella kalandjai a konyhában. De a blog rövid idõ alatt nagyon népszerû lett és amikor komolyabb névvel akartam megihletni, már mindenki ezen a néven kereste, tehát így maradt.
Mi történt a bloggal és velem az elmúlt 6 évben?
Az elsõ években több idõm volt, sûrûn hoztam az új recepteket, és a bloghoz tartozó facebook oldalon is nagyon aktív voltam. De minden ember életében történnek nagyobb jó és rossz dolgok, amikor sem ideje, sem kedve nincs, emiatt az én jelenlétem is ritkult a blogon és facebook oldalon egyaránt. Néha hetekre elvonultam... 2014-ben a testvérem betegsége, a mindennapos kórházi látogatás miatt, majd 2015-ben elvesztettük Õt, ami lelkileg nagyon megviselt - a blog érdekelt legkevésbé, nagyon háttérbe szorult. Egy idõ után csak azért vezettem újra 1-2 recepttel, hogy kizökkentsem magam a mély lelkiállapotból.
Aztán persze jó dolgok is történtek: 2016-ben megszületett a második kisfiam ?, így az elõtte lévõ várandós idõszakban újra háttérbe szorult a blogírás és a receptek, mert az elsõ kisfiam születése elõtt is imádtam a várandósságot 8 évvel ezelõtt, ezért a második 9 hónapnak is szerettem volna átélni minden pillanatát, de azért havonta 1-2 recepttel és bejegyzéssel jelen voltam. Az idén február-április között viszont 2 hónapig teljes csend uralkodott a blogomon és facebook oldalamon is, mivel akkor volt 5-6 hónapos a pici fiam és minden egyes percben csak vele akartam foglalkozni, ezért 2 hónapra az internetet teljesen kizártam az életembõl. Bevallom, nagyon jól esett, mert rám fért a pihenés!
Majd Húsvétkor bekapcsoltam a laptopomat és rengeteg üzenettel találtam szembe magam mindenhol. Nagyon sokan hiányoltatok, amit természetesen nem hagyhattam szó nélkül, újra visszatértem! Bár még mindig ritkák a bejegyzéseim... pedig jaj, mennyi recept lapul a tarsolyomban, csak idõm nem nagyon van a megvalósításukhoz 2 kisgyerek, háztartás és minden mellett. De azért néha-néha jövök, hiszen nekem is szükségem van a kikapcsolódásra, a sütisütés pedig mindig ellazít, kikapcsol... imádom! Persze emellett 8 hónapja új hobbim is van (kettõ is... sõt, a török nyelv tanulgatásával inkább három), de igyekszem beosztani az idõmet (több-kevesebb sikerrel).
Blogfotók:
Eleinte nagyon egyszerû képeket készítettem a receptjeim mellé a kis fényképezõgépemmel, de nem nagyon akarom azokat a régi képeket eltüntetni, mert emlékek fûzõdnek hozzá, és persze jó azt is látni, ahogy fejlõdöm egy kicsit.
3-4 éve a férjemtõl kaptam egy szuper fényképezõgépet, melyet még a mai napig is tanulmányozok, ha van egy kis idõm, de még mindig nem értem a végére. Ezáltal a képeim is jobbak lettek egy picikét. Imádok fotózni, persze csak amatõr szinten ûzöm, nem tanultam. Kevésbé tetszenek a most trendi gasztro tálalások és fotók, ezért a fotóimat egyedi stílusban készítem, csak úgy egyszerûen, hangulatosan az én kis ízlésem szerint. Nem szeretem a zsúfoltságot a képeken, de azt sem szeretem, ha egy kép élettelen... valahol a kettõ között lavírozok. Persze az utóbbi idõben a pici fiam mellett nem igazán van idõm elõre gondolkodni és kreatívkodni 1-1 fotó/süti elkészítésénél és fotózásánál (többnyire sajnos csak egy tányér és bögre elõvételére van idõm). De egyszer talán erre is több idõm lesz...
Mit adott nekem a blog és miért vagyok itt 6 év után is?
Nagyon sok kedves embert (más blogírókat, olvasókat, követõket), akiknek nagyon örülök! Sokan nagyon jó ismerõsök, barátok lettek.
Naponta rengeteg levél és hozzászólás érkezik azzal kapcsolatban, mennyire szeretitek a receptjeimet, milyen sikereket értetek el a receptekkel a családjaitoknál, barátoknál, munkahelyen - melyeket nagyon jó olvasni. Ezek a visszajelzések kedvet és erõt adnak nekem ahhoz, hogy mindig minden helyzetben visszatérjek a blogíráshoz és receptjeimhez.
Az utóbbi években sokan kérdezitek, hogy nincs-e süteményes könyvem, mert annyira szeretitek a receptjeimet és engem is, hogy szeretnétek tõlem egy kézzel fogható, lapozható könyvet is. Erre mindig azt válaszolom nektek, hogy a kereskedelemben olyan sok receptes könyv van, emiatt egyelõre feleslegesnek éreztem azt, hogy én is kiadjak egy könyvet. De ez a jövõben változhat, mindenre nyitott vagyok, csak most úgy érzem, jelenleg az idõmbe sem fér bele.
Az utóbbi években sokan kérdezitek, hogy nincs-e süteményes könyvem, mert annyira szeretitek a receptjeimet és engem is, hogy szeretnétek tõlem egy kézzel fogható, lapozható könyvet is. Erre mindig azt válaszolom nektek, hogy a kereskedelemben olyan sok receptes könyv van, emiatt egyelõre feleslegesnek éreztem azt, hogy én is kiadjak egy könyvet. De ez a jövõben változhat, mindenre nyitott vagyok, csak most úgy érzem, jelenleg az idõmbe sem fér bele.
Köszönet a blognak:
A blognak köszönhetem a rengeteg meghívást, felkérést különbözõ gasztro rendezvényekre, illetve a magazinok és tv csatornák ajánlásait, melyeket eddig nem tudtam elfogadni az idõ hiánya és mindenféle más dolgok miatt, de mindenképpen meg kell köszönnöm, mert nagyon jól esik, megtiszteltetés, hogy gondolnak rám.
Köszönöm a blognak a népszerûséget. Bár egyelõre nem szerepeltem tv mûsorokban, mint ahogy fentebb is írtam, és újságszereplésben is csak 1-2 kisebb megjelenést vállaltam el eddig, ráadásul az elmúlt 6 évben túl sok fotót sem osztottam meg magamról (inkább csak kirándulásos/napszemüveges képeket), mégis olyan sokan felismertek az utcán, bevásárlóközpontokban az elmúlt 3-4 évben.
Soha nem felejtem el, amikor nagyjából 3 évvel ezelõtt elõször felismert egy kedves blogkövetõm, facebook kedvelõm az egyik debreceni bevásárlóközpontban. Nézelõdtem a polcok között a férjemmel és valaki kiabált a távolból, hogy: "Gabriella, Gabriella"! Nem reagáltam rá, meg sem fordult a fejemben, hogy nekem szól valaki, mert egyrészt nem volt ismerõs a hang, másrészt az ismerõseim általában Gabinak vagy Gabikának szólítanak, harmadrészt nem debreceni vagyok és ugyan ki kiabálna nekem egy idegen városban? A férjem szólt rám, hogy: "Nem zavar, hogy neked kiabál valaki?" Én pedig hitetlenkedve álltam, hogy: "Nekeeem? Itt?". ...és igen, az egyik kedves olvasóm felismert és olyan boldog volt, hogy személyesen is találkoztunk, kellemesen elbeszélgettünk. Azóta folyamatosan felismertek az ország különbözõ pontjain, Miskolcon, Budapesten, Pécsen, sõt, még a balatoni és esztergomi nyaralás alatt is. Számomra ez még kicsit szokatlan, de nagyon-nagyon szoktam örülni. Jó veletek személyesen is találkozni, beszélgetni. Valaki utólag árulja el, hogy nem mert megszólítani, mert nem akart megzavarni, de itt üzenem mindenkinek: nyugodtan gyertek oda hozzám, nem harapok és nem zavartok! :)
A blognak köszönhetem a rengeteg meghívást, felkérést különbözõ gasztro rendezvényekre, illetve a magazinok és tv csatornák ajánlásait, melyeket eddig nem tudtam elfogadni az idõ hiánya és mindenféle más dolgok miatt, de mindenképpen meg kell köszönnöm, mert nagyon jól esik, megtiszteltetés, hogy gondolnak rám.
Köszönöm a blognak a népszerûséget. Bár egyelõre nem szerepeltem tv mûsorokban, mint ahogy fentebb is írtam, és újságszereplésben is csak 1-2 kisebb megjelenést vállaltam el eddig, ráadásul az elmúlt 6 évben túl sok fotót sem osztottam meg magamról (inkább csak kirándulásos/napszemüveges képeket), mégis olyan sokan felismertek az utcán, bevásárlóközpontokban az elmúlt 3-4 évben.
Soha nem felejtem el, amikor nagyjából 3 évvel ezelõtt elõször felismert egy kedves blogkövetõm, facebook kedvelõm az egyik debreceni bevásárlóközpontban. Nézelõdtem a polcok között a férjemmel és valaki kiabált a távolból, hogy: "Gabriella, Gabriella"! Nem reagáltam rá, meg sem fordult a fejemben, hogy nekem szól valaki, mert egyrészt nem volt ismerõs a hang, másrészt az ismerõseim általában Gabinak vagy Gabikának szólítanak, harmadrészt nem debreceni vagyok és ugyan ki kiabálna nekem egy idegen városban? A férjem szólt rám, hogy: "Nem zavar, hogy neked kiabál valaki?" Én pedig hitetlenkedve álltam, hogy: "Nekeeem? Itt?". ...és igen, az egyik kedves olvasóm felismert és olyan boldog volt, hogy személyesen is találkoztunk, kellemesen elbeszélgettünk. Azóta folyamatosan felismertek az ország különbözõ pontjain, Miskolcon, Budapesten, Pécsen, sõt, még a balatoni és esztergomi nyaralás alatt is. Számomra ez még kicsit szokatlan, de nagyon-nagyon szoktam örülni. Jó veletek személyesen is találkozni, beszélgetni. Valaki utólag árulja el, hogy nem mert megszólítani, mert nem akart megzavarni, de itt üzenem mindenkinek: nyugodtan gyertek oda hozzám, nem harapok és nem zavartok! :)
Végül, de nem utolsósorban a családomnak is megköszönöm a segítséget és türelmet... olyan türelmesen kivárják évek óta, amíg lefotózom a süteményeket és csak utána kezdik jóízûen elfogyasztani. Persze azért Õk sem mindig türelmesek, mert van sok olyan recept is, melyek kifejezetten a blogra készültek volna, mégsem kerültek fel soha, mert a kisfiam és férjem nem gyõzték kivárni a fényképezést és idõ elõtt megették a javát, nem volt mit fényképezni.
Bízom benne, hogy még nagyon sokáig lesz kedvem, erõm, kitartásom vezetni ezt a blogot a család, munka, háztartás és egyéb hobbik mellett, mert egyszerûen szeretem!
Bízom benne, hogy még nagyon sokáig lesz kedvem, erõm, kitartásom vezetni ezt a blogot a család, munka, háztartás és egyéb hobbik mellett, mert egyszerûen szeretem!
Továbbra is szeretettel várunk mindenkit - a blog és én! :)