Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
6. Apróbb javaslatok tanácstalanoknak
sponsored links
A bútorlapok és a munkalap kiválasztása
Miután alaposan átrágtuk magunkat az áhított színeken, és eldöntöttük, hogy melyik helyiségbe milyen padló, milyen bútorlap és adott esetben milyen csempe kerüljön, érdemes összevetni egymással a különbözõ anyagokat, mintázatokat és a színeket. Ha ui. igazán szépet és egységeset akarunk, akkor ez elengedhetetlenül fontos.
Mi például elkértük a konyhába és az elõszobába szánt járólapmintákat, ill. a konyhai munkalapmintát és 2 különbözõ színû bútorlapdarabot, hogy összevessük azokat a már tuti fixre kiválasztott konyhai bútorlappal annál a cégnél, akik a bútorainkat készítik. Ha ui. ezek elütnek egymástól, akkor újra kell gondolni az egészet. Oltári nagy mákunk volt, mert bár soha egyik üzletbe sem vittem magammal egyetlen mintát sem, fejben úgy látszik mégis mindent pontosan sikerült elraktároznom. Hihetetlen módon minden szín harmonizált, még a kérdéses bútorlapoké is. Így aztán nem a színbeli eltérés okán, hanem más szempontok alapján dõlt el a választás. A végsõ döntés annál a cégnél tett látogatásunk során történt meg, akik aztán a bútorkészítés jogát megkapták tõlünk.
A látványterveken szereplõ munkalap 100%-ban illett a bútorlaphoz, de a másik meg 101%-osan, és csak a mintázata döntötte el a kérdést, így aztán arra voksoltunk. Még olcsóbb is volt, mint a ?csak? 100%-os.
Nem szerencsés, ha az egymás melletti helyiségek bútorlapjai nem egyformák, de mégis túlontúl hasonlítanak egymáshoz. Ezzel ui. azt a hatást érjük el, mintha nem egyszerre készültek volna, mert pl. esetleg elsõ körben nem volt rá elég pénz. Ezért úgy tûnhet, mintha egy késõbbi bútorlapvásárláskor nem talált volna az illetõ ugyanolyat. Ugyanakkor, hogy ne derüljön ki a turpiszság, mégis valami nagyon hasonlót választ, hogy olyan legyen, mintha egyszerre készültek volna. És itt van a kutya elásva, mert a lelkes lakásfelújító ezzel szépen tönkre vághatja a lakás összképét.
Ezt kiküszöbölendõ 2 eset közül választhatunk: vagy egyszerre készíttetjük a bútorokat és helyesen választjuk meg a lapokat; ha úgy akarjuk, akkor egy kisebb lakás esetén egyforma bútorlapokból csináltassuk mondjuk 2 helyiség bútorait, vagy szintén egyszerre csináltassuk, de egymástól jól láthatóan különbözõ lapokból. Vagy pedig, ha nincs elég pénzünk, és a második körben már nem lehet kapni pont olyan lapot, amilyenbõl eredetileg szerettük volna, akkor inkább szintén teljesen másfajta lapból készíttessük.
Mi egyszerre csináltatunk minden bútort, és az egyes helyiségeket tekintve a bútorlapok különbözõségére szavaztunk, a stílusjegyek azonban megmaradnak. Így minden helyiségben vízszintes csíkozású bútorlapok lesznek, tehát ez a stílus megy végig a lakáson, miközben ezek színükben és a csíkok sûrûségében eltérnek egymástól. Ez a vízszintes csíkozás köszön vissza a fürdõszobai csempén is, kivétel a konyhain, mert ott oldani akartuk a sok csíkot egy jellegtelenebb kõmintával, amiben azért van egy kis rafinéria, mert itt-ott csillog.
Fontos alaposan átgondolni azt is, hogy hol legyenek a kontrasztok, vagy hogy egyáltalán szeretnénk-e olyat:
pl. világos konyhabútort akarunk-e sötét munkalappal, vagy fordítva, esetleg világosat világossal, netán sötétet sötéttel. Nagyon nem mindegy, mert teljesen más hatást lehet vele elérni. Közben figyelni kell a burkolatokra is, mert még a csempe és a járólap színárnyalataival is megvariálhatjuk a látványt. De arra minden esetben figyelni kell, hogy az árnyalatok ne üssék egymást. Pl. egy meleg barna nem minden esetben mutat jól egy hideg barnával.
Nálunk a konyhában minden szinte egyforma árnyalatú és igen világos, még a járólap is, kivétel a munkalap, mert az egy kicsivel sötétebb, de árnyalatában passzol az elõzõekhez. De mivel a mi konyhánkba kevés fény jut be, ezért jobbnak láttam így világosítani a teret. Nagyon elegáns tud lenni egy világos színekben pompázó konyha. Kár, hogy a magas fényû bútorlapot nem engedhettük meg magunknak, mert akkor még jobban fokozhattuk volna az elegáns és üde kinézetet.
Az elõszobában már több a játékosság. Ott a járólap sötétebb, de nem túlzottan, nehogy úgy érezzük, mintha kriptába sétálnánk be. (Természetesen nagyon szép tud lenni a sötét padló is.) Az elõszobabútor a padlónál világosabb, de a konyhánál sötétebb, míg a pamlagon elhelyezett párnákkal az egészen sötét árnyalatokat is becsempésztük a lakásba.
A fürdõszobánk nagyon pici, ezért a csempe igazán világos árnyalatú, a bútor pedig fehér, de a mélyerezettségnek köszönhetõen illeszkedik a csempe faerezethez hasonló, vízszintes csíkjaihoz. A mosdópult és a kis sarokszekrény egyes lapjai igazi ellenpontot képviselnek, mert ezek kimondottan sötét színûek, így harmonizálnak az elõszoba sötét színû párnáival.
A fogantyúk
Nem szabad megfeledkezni a fogantyúkról sem! Hacsak nem akarunk velük valamilyen oknál fogva érdekes hatást kiváltani, akkor érdemes ezeket is a bútorok stílusához igazítani. Egy modern vagy hightech konyhabútor nem igazán mutatna jól klasszikus fogantyúkkal, mint ahogyan egy rokokó szekrényhez sem illeszkedik egy szögletes, hipermodern fogantyú.
Mivel a mi bútoraink modern stílusúak, és a szobabútorok kivételével mindenhol vízszintes csíkozásúak egy nagyon enyhe famintával, ezért a modern fogantyú illik hozzá. Innentõl kezdve azonban már mindenkinek a saját ízlésére van bízva, hogy a fogantyú íves vagy szögletes, ill. rövid vagy hosszú legyen. A vízszintes csíkok esetében azonban van egy kis nüansznyi dolog, aminek köszönhetõen egészen más hatást lehet elérni látványilag, ha ilyen vagy olyan fogantyút választunk:
nálunk a konyhabútor ui. sûrû csíkozású, ezért az egészen keskeny fogantyú elegánsabbnak, kecsesebbnek hat, mint a vastagabb, robusztusabb fajta. És bár ez tényleg csak egy kis leheletnyi észrevétel, mégis összhatásában jól látható a különbség. Ez az, amire azt mondja a szemlélõ, hogy ?annyira egyben van az egész?.
Az elõszobabútornál a lapok ritkább csíkozásának hála, jó választásnak bizonyult egy egészen másfajta fogantyú, ami majdhogynem kocka alakú, bár nekem tetszett volna egy olyanféle is, ami kicsit a 60-as éveket idézi. A fürdõben meg egyáltalán nem lesznek fogantyúk, aminek én külön örülök, mert régóta szimpatizálok a csak-benyomom-és-kijön-a-fiók típusú ajtónyitási technikával. Csak arra kell figyelni, hogy jó fajta nyitószerkezetet vegyünk, mert van, ami hamar elromlik, és idõvel magától kinyílik. Egyébként a fürdõben csak azért nem lesz úgymond látható fogantyú, mert az ottani mélyerezett bútorlapokra nem tud jól felfeküdni.
Nem tudom, miért, de az éveken át tartó ív-mániámat most felváltotta a szögletes iránti rajongás. Remélem, én magam azért nem lettem idõközben kockafej! :D És bár az új bútorokhoz menne az íves fogantyú is, most mégis inkább ?bekockásodtunk?. A fogantyúkon túl ilyenek lettek most a csaptelepek (bár ezek inkább egyszerre ívesek és szögletesek), a szerelvények és kicsit talán a kilincsek is, és csupán a mosdótál maradt íves, de az aztán eléggé az, hogy legyen egy kis ellenpont.
Sajnos a szögletes stílusú szerelvények drágábbak, és valóban feladja a leckét, hogy olyat találjunk, ami a kedvünkre való és egyúttal elérhetõ áron is van. Emiatt kompromisszumot kellett kötnünk több dolog esetében is.
A falak színe
Én pasztellmániás vagyok, abból is a barna és a dohánylevél árnyalatait kedvelem a leginkább, amolyan kapucsínós csajszi vagyok. Képtelen lennék narancssárga, zöld, bordó, kék és hasonló erõs színárnyalatok között élni - bár amúgy tetszenek. Ezért minden helyiségben majdnem egyforma krémszínû falak lesznek, ill. itt-ott fehér, és csak a szobákba rakunk 1-1 falra sötétebb, de a krémszínû falakhoz illeszkedõ tapétát, ami persze simán lehet pl. bronz, sötétbarna vagy akár téglaszín is. A sötétebb színeket azonban elsõsorban egyéb kiegészítõkkel oldom majd meg, pl. párnákkal, dísztárgyakkal, szõnyegekkel, képekkel.
A korábban említett ?bekockásodást? persze nem lenne jó mindenben érzékeltetni, bõven elég, hogy az alapok ilyenek lesznek. A szobabútorok, a szõnyegek és egyéb dolgok oldani fogják a túlzott modernséget, ami nem is tetszene, mert alapvetõen a klasszikus vonalvezetést szeretem. Sajnos a mi lakásunkba nem igazán illik nagy kedvencem, a kastélyokra jellemzõ berendezés a csodaszép mennyezeti megoldásokkal. A lakás alapjául ezért egy letisztult, modern formavilág szolgál, és a klasszikus stílus csak néhány bútor erejéig jelenik majd meg. Leírva mindez marha jól hangzik, de remélem, élõben is úgy fog tetszeni, ahogy most elgondolom. :)
Ez a történet a képzelet szüleménye. Bármely hasonlóság valódi, még élõ vagy elhunyt személyekhez kizárólag a véletlen mûve. Bármilyen utalás valóságos eseményekre, vállalatokra, szervezetekre vagy helyszínekre pusztán a valósághû, hiteles ábrázolást szolgálja.