Lehetek õszinte? Fogalmam sincs, hogy mit kellene most írnom, mivel lehetne ünnepelni ezt a 4 évet. Írhatnék most ide statisztikai adatokat, számokat - de az leginkább úgyis csak nekem fontos, úgyhogy rendhagyó módon inkább egy kis betekintést adok egy gasztroblogger életébe, talán ez is érdekes lehet.

TehĂĄt akkor elĂĄrulok nĂŠhĂĄny kulisszatitkot, Ăşgyis sokszor kĂŠrdezgetik a neten vagy az utcĂĄn, hogy mikor ĂŠs mikĂŠnt fĂľzĂśk?

Szóval hét közben én is bõszen dolgozom a nejemmel, együtt állapítjuk megy, hogy egy ingatlan mennyit ér, mennyiért lehetne eladni egy tavat, egy üzemet, egy benzinkutat vagy bármi lakó vagy nem lakó ingatlant. Nagyon szeretjük ezt a munkát, a saját fõnökeink vagyunk, ami azért sokszor a legrosszabb, mert a fõnök mindig ott van veled, és így nehéz lógni.... Tehát hét közben pörög az agyunk, számolunk, nyomtatunk, agyalunk, hétvégére pedig jöhet a lazítás, a kerékpár, a sarudi házunk, na meg a sütés-fõzés. Én általában szombaton és vasárnap kivonulok a konyhába, a fejemben már körvonalazódik egy-két ötlet, aztán majd csak lesz valami. Egy dolog mindig ott van velem, az a Canon gépem. Sokat fotózom, igyekszem minden fontos elemet rögzíteni, aztán amikor írom a bejegyzést, akkor már lehet alaposan válogatni a képekbõl, na meg ilyenkor látom meg, hogy valójában milyen is lett az adott kép valójában.

Amikor a konyhában vagyok, akkor gyakran csapódik hozzám valaki - vagy Eszter, a feleségem, vagy Tamás, a legkisebb fiam (22). Eszter ilyenkor elkezd valami süteményt vagy kelt tésztát készíteni, vagy Õ is nekiáll fõzni, mert a srácoknak a pesti albérletbe úgyis kell valami tartalmas étel. Ezáltal kerülgetjük egymást, próbáljuk egymást kitúrni - de ez így a legjobb. Ha Eszti nincs kinn, akkor takarít/mos/körmöt fest/stb, mert pihenni ritkán szokott. Ha Tamás kijön, akkor együtt kreatívkodunk, Õ gyártja a szószokat, önteteteket - és kóstolgat ezerrel. De az az igazság, hogyha épp videót vág, vagy a sulis dolgait csinálja, akkor is mindig kihívom, hogy kóstoljon - mert olyan jó, hogy õszintén megmondja, ha valami nem frankó.

Viktor fiam (Õ a középsõ, 24 éves), nem egy Jamie Oliver, de egyre jobban fejlõdik. Eleinte csak pizzát tudott profi módon rendelni, majd évekig a chilis bab készítésében volt a haverok kedvence, de mostanra már Õ is egyre ügyesebb, pláne ha Fruzsi, a barátnõje is vele van a konyhában. Ádám fiunk a legidõsebb (26), Õ autista, vagyis autisztikus - egy örök gyermek az életünkben. Õ szintén nagy gourmand, Neki nagyon jó fõzni, mert gyakorlatilag mindent szeret, imád enni, nagyon jó közönség - és sokszor lejátssza azt, hogy Õ is fotózza az ételeket...

Nagyon színes és érdekes baráti körünk van, nem is egy, hanem több is. Elég gyakran meghívjuk Õket hozzánk, akár Egerbe, akár Sarudra - és mindig sütünk-fõzünk valami különlegeset az ilyen alkalmakkor. Most hétvégén például az egyik nagyobb baráti csapatunkat invitáltuk meg a házunkba, vagyis mindössze 22 fõre készült vacsi. Nem mondom, hogy nem volt kemény meló - de õszintén nagyon jó volt az egész. Hogy mi volt a menü? Nos a következõ:

• KonfitĂĄlt csirkemĂĄjas ĂŠs tonhalas falatkĂĄk
• SĂźlt gombakrĂŠmleves snidlinggel
• CsirkepaprikĂĄs juhtĂşrĂłval tĂśltĂśtt palacsintĂĄval
• Kinder bueno szelet
• SomlĂłi szelet

Mondanom sem kell, hogy a kÊt utóbbi nem az Ên mÝvem... de a tÜbbi az mår igen. Szóval csak az alapanyag is jelentþs mennyisÊg volt. 3,5 kg gomba, 4 liter alaplÊ, 6 kg csirkecomb, 1 kg juhtúró, 1 kg mascarpone, ... stb, stb. Szóval igyekeztßnk kitenni magunkÊrt, Ês azt hiszem ez sikerßlt is. Olyan jó volt låtni, hogy mindenki elÊgedett, szinte minden kaja elfogyott - szóval szuper egy este volt. 

Ha nem Egerben vagyunk, akkor gyakran a Tisza-tó mellé vonulunk le, vagyis Sarudra. Itt van egy klassz kis klasszik kocka házunk, hatalmas kerttel, rengeteg gyümölcsfával, és fantasztikus szomszédokkal. Sarudon az a legjobb, hogy abszolút autentikus alapanyagokkal fõzünk, mert vagy a saját veteményesbõl húzogatjuk ki a zöldségeket, vagy a három házzal mellettünk lévõ Évikétõl és Rencsitõl szerezzük be a fõznivalót, vagyis ezek az ízek ûberelhetetlenek. Ha már nagyon teli vagyunk, akkor indul a tekerés a part mentén, vagy este egy lazító fürdõzés a tó élõ vízében. 

Hogy mikor írom a bejegyzéseket? Nos általában a hét elején, délután és este, a meló után. Ennek sokan nem örülnek, például Csilla barátném, akinek hétfõn van "gyümölcsnapja", vagyis amikor hétfõn este feldobom az aktuális finomságomat a netre, akkor Õ általában letol, hogy "Zoli, már megint ...?". Szóval nekiülök, megírok egy-két-három blogbejegyzést, majd a hét során szépen csöpögtetem a bejegyzéseket az internet népének. Aztán másnap, harmadnap mindig ránézek a statisztikákra, arra, hogy kinn vagyok-e az Index vagy az Index 2 oldalán - mert az azért mindig nagyon jó. Az az igazság, hogy ez a statisztika egyfajta drog. Eleinte elég volt ha hetente megnézték a blogot pár százan, ma már gáznak érzem, ha napi ezer letöltés alatt van az oldal. Tudom, hogy hülyeség, de mégis így van. Jó látni, ha egy-egy klassznak ítélt ételemet több ezren megnéznek, de az is furi, amikor például egy tök egyszerû, tíz perc alatt elkészíthetõ tonhalkrémemre több mint 27 ezer olvasó kattint rá. Szóval inspirál a számláló, de nagyon inspiráló dolog a személyes találkozás az olvasókkal is. Ez persze tök spontán szokott történni, és még mindig nagyon furcsán érzem magam ilyenkor. Eger nem nagy város, de amikor ismerõsök és alig ismerõsök megszólítanak, hogy épp melyik kajámat készítették el - az mindig zavarba ejtõ. Pláne, amikor családanyák, háziasszonyok dicsekednek el a receptjeim elkészítésével, az mindig arra ösztökél, hogy újabb és újabb ötleteket hozzak a blogra. A másik vonal az internet népe, akik rendszeresen rám írnak, tanácsot kérnek - és a legszebb az, amikor blogger csajok vagy hölgyek fõzik meg az ételeimet, majd feltöltik Õk is a fotót az elkészült ételrõl. Tehát ez tényleg arra ösztökél, hogy szebben tálaljak, szebben fotózzak, és egyre finomabb ételekkel rukkoljak elõ.

Sokat kérdezik, hogy ezzel mennyit lehet keresni, mikor nyitok éttermet, büfét, konyhát? Nos semmi pénz sincs számomra ebben a bloggerkedésben, bár ha harminc éves lennék, akkor lehet, hogy belevágnék a fõállású publikálásba, de hát sajna már elmúltam ötven, imádom a munkámat, kiépített engzisztenciánk van - vagyis ez marad mint hobbi. Éttermet vagy konyhát nem nyitnék, tudom, hogy ez nagyon komoly és megterhelõ meló, komoly befektetést igényel - bár sose mondd, hogy sose... :-) Jött már felkérés ilyen irányból, bár csak "lakásétteremrõl" volt szó, de az is csak a gondolat szintjéig jutott, nem mertem belevágni. Szóval maradok hobbi szakács, nincs profi karrier.

A folytatås? Rengeteg Ütletem van, egyre jobban Êrdekel a YouTube, a videós megjelenÊs, de ehhez sokkal tÜbb munkåra, vågåsra Ês technikai håttÊrre van szßksÊg, ami pedig nem csak idþben, hanem pÊnzben is tÜbbet kívånna tþlem - vagyis ezen mÊg gondolkodom, dolgozom. Ami szintÊn Êrdekel, az a fþzþtanfolyam vagy fþzþkurzus - akår a tanulói oldal, akår a kurzus szervezÊse, bonyolítåsa, de ez is mÊg csak terv csupån. Egyelþre keresem a jobbnål-jobb recepteket, Ütleteket, keresem az inspiråciókat mindenhol, aztån majd csak lesz valami... Szóval sodródom tovåbb az årral.

De ha mĂĄr Ăźnneplek, akkor szeretnĂŠm megkĂśszĂśnni nĂŠhĂĄny ĂŠrtĂŠkes embernek, hogy segĂ­tette a blog ĂŠletĂŠt, minden fontossĂĄgi sorrend nĂŠlkĂźl:

Szomszéd Eszter (Heves Megyei Hírlap, HEOL), Korsós Viktor (http://korsosviktor.hu), Ottinger Zoltán (Landmann Hungária), Kõrös Károly (https://bollerbolt.hu), Kandikó Éva (http://www.eletforma.hu), Adorjáni Máriusz (http://www.bbq-expedition.hu), Pilisy Csenge (MTVA), Nemes Róbert (http://fotonemes.hu), Csarnó Ákos (Egri Ügyek), az Index csapata, az EgerHírek csapata, a család (vagyis Eszter, a srácok, apu és anyu, rokonok), na és még sokan mások. :-D

KĂśszi Mindenkinek, KĂśszi Nektek!

Folytatás a blogon ... husimado-eger.blog.hu/2017/04/25/4_ev...