Ha nem olvasom dr. pepper bejegyzését, eszembe sem jut. Így meg csak elfelejtettem tegnap publikĂĄlni.:)

De pont most négy éve tettem fel az elsĂľ receptemet.

Az az igazsĂĄg, hogy nagyon szeretem. Szeretek vele néha dicsekedni. Szeretem, hogy milyen jĂł ismeretségek, barĂĄtsĂĄgok szĂźlettek miatta.

Szeretem, hogy a blogom miatt kerĂźltem ErdĂľbényére, ami nagy szerelem lett.

Szeretem, hogy amikor keresek a google-n egy receptet, és néha a sajĂĄtom jĂśn szembe, amit mĂĄr szinte elfelejtettem.:)

Ez az év Ăşgy tĂźnik, nagy mérfĂśldkĂľ az életemben. Sok minden vĂĄltozott, sok minden tĂśrtént velem. De az biztos, hogy most Ăşgy érzem, minden ami tĂśrténik, valahova vezet, visz, van valami cél, amit mĂĄr lĂĄtok is, ha még nem is teljesen élesen.

TalĂĄn ennek a célnak az egyik megkĂśzelĂ­tése, hogy most elĂľszĂśr, a szakmĂĄm, hivatĂĄsom, ami a HR, képzések, tréningek, és a hobbim, szenvedélyem Ăşgy tĂźnik ĂśsszekĂśtĂľdik...

Folytatás a blogon ... dalit.blog.hu/2011/05/27/4_szuletesnap_1