39. házassági évfordulónkra
sponsored links
Komáromi
János: ?a neveddel alszom el
amikor fáradt utam
Napot kísérve véget ér
párnámba
rejtem
elgyötört
arcomat
karjaim a semmit ölelik
csendben
ringatom el
árva magamat és
?a neveddel
alszom el
üres
utcákon bolyonganak
elárvult érzéseim
minden
kapu zárva
hiába dörömböl
magára maradt
szívem
csak a kongó visszhang
felel és
végül
?a neveddel alszom el
havas
hegycsúcsokon
gyönyörû szikrák csillannak
a
fény hideg táncot jár
mindent elborít
a
hófehér magány
épp ilyen üres a szobám
ahol
egyedül kuporgok és
?a neveddel alszom el
zárt
szemhéjjak mögött
a csend ül
ünnepet
szivárvány-köröket ír
a sötétbe
az álom
nappali szavaim az imént
itt zsongtak
még
de most egyiket sem találom és
?a
neveddel alszom el
csodás
képek billennek át
az érzékelés peremén
még
éber létem dobog bennem
való világom még fogva
tart
de enged már a rációból font kötél
oszlik
már a lehet, a nem lehet
tudatom függ egy pókhálófonálon
és
?a neveddel alszom el
az
éjszaka tengere ringat,
ölel, átkarol, hajamba
túr
fülembe súgja
lágyan csobbanó
vágy-dalát
csókokat küldenek álmaim
már
messze visznek nyugtalan útjaim
még hangtalan motyogok
és
?a neveddel alszom el
hányszor
lesz még, hogy
furcsa-holdas éjszakán
ajkamon
sóvár szavak fakadnak
sóhajaim nekiütõdnek a
falaknak
és a takaró alatt vacogó testtel
önmagamba
görbült szeretettel
magányos éjjel, helyetted
?a
neveddel alszom el