2017. Advent elsõ Vasárnapja
sponsored links
Az advent idõszak nemcsak a kis Jézus megszületésére való várakozást jelenti, hanem lelki elmélyülésre is késztet.
Az elsõ vasárnap kulcsfontosságú, hiszen ekkor veszi kezdetét a felkészülési idõszak. Éppen ezért ennek a napnak arra kell ösztönözni, hogy megnyíljunk, és nemcsak magunknak, hanem mások felé is.
A szívünkben is meg kell gyúlnia egy kis lángnak.amibõl mindig egy egy keveset tovább is adhatunk.
Advent elsõ vasárnapja a számvetés napja is. Ahhoz, hogy a lelkünket megnyissuk, elõbb önmagunkba kell néznünk. Legyünk õszinték magunkhoz, és gondoljuk végig, hogy miként viszonyulunk az emberekhez. Van-e bennünk önzés, sértettség vagy elfojtott irigység, bármi, ami meggátol minket, hogy tiszta szívvel forduljunk másokhoz. Nincs tökéletes ember, de az advent esélyt ad arra, hogy jobbá váljunk!
Ajándékként két kis történetet hoztam nektek.
Én ezzel kívánok mindenkinek békés boldog várakozási idõszakot.
GAZDAGSÁG
Egyszer egy jól keresõ apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves
kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is
vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt,
hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerü falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy
éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa
megkérdezte fiát.
-Nos, mit gondolsz errõl az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál meg mindebbõl?
-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk
van otthon, õk meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák
árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi
udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül
láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog
családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig
látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
-Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk
A mérleg
A jómódú gazda, és a szegény ember üzletet kötött. A gazda minden héten ad két kiló túrót a szegény embernek, aki pedig viszonzásul két kiló összegyûjtött mézet ad.
Ment az üzlet rendben jó ideig, amíg egyszer csak a gazda arra gondolt, hogy bizony nem minden ember tisztességes, és meg kellene mérni amit, kap. Úgyhogy mikor legközelebb vitte a túrót, és néhány perc múlva megkapta a mézet, azt hazavitte, és a pontos mérlegén megmérte - hát csak másfél kiló volt!
Felháborodva ment a szegény emberhez és indulatosan a szemére vetette, hogy becsapta õt.
A szegény ember lehajtotta fejét és így szólt:
- Nagyon sajnálom, hogy így történt, de én nagyon szegény ember vagyok. Egy két serpenyõs mérleget még tudtam szerezni, de súlyokra már nem volt pénzem. Így hát amikor megkaptam tõled a túrót és kivittem a kamrába, rátettem a mérleg serpenyõjére, és a másik serpenyõbe kimértem az azonos súlyú mézet.
A gazda roppant módon elszégyellte magát és hazament.