LimarĂĄnĂĄl  lĂĄttam elĂľszĂśr, aztĂĄn M. levélben kĂźldte el, hogy mennyire jĂł, Ăľ kiprĂłbĂĄlta. Ezek utĂĄn Ăşgy gondoltam, nem halogatom tovĂĄbb. Feltettem a kérdést az itthoniaknak, hogy sĂźtĂśk valami keltet édes legyen vagy sĂłs. Az elég egyértelmĂť "HĂĄt, ééédes!!" vĂĄlasz utĂĄn hiĂĄba is gondoltam eredetileg arra, hogy valami zĂśldséges tĂślteléket teszek bele, mĂĄr nem volt visszaĂşt, édesre kellett sĂźtnĂśm. A tésztĂĄt majdnem teljesen Ăşgy, hagytam, ahogy LimarĂĄnĂĄl van. Annyi kĂźlĂśnbséggel, hogy nem volt itthon joghurt, de kaukĂĄzusi kefir igen, ezért Ăşgy dĂśntĂśttem, ez ebben most ez lesz. A mĂĄsik kĂźlĂśnbség, hogy vĂ­z helyett tejet tettem bele, de éppen annyit, amennyi vizet Limara Ă­r. Ennek elég prĂłzai oka van, kĂśzel sem vagyok olyan bĂĄtor és kreatĂ­v sĂźtésben, mint fĂľzésben. Ezért azt sem tudom, hogy ilyen hozzĂĄvalĂłk esetén hogyan futtatom fel az élesztĂľt, mivel én vilĂĄg életemben tejben futtattam csak fel. Hogy miért? Mert csak Ă­gy lĂĄttam, és soha nem néztem utĂĄna, hogyan is lehetne mĂĄsként. No, és nincs kenyérsĂźtĂľ gépem sem, Ă­gy vagy kézzel dagasztok vagy a negyedszĂĄzadosnĂĄl is Ăśregebb kézi robotgépemmel. Most is erre kerĂźlt a sor.

A tĂśltelék kivĂĄlasztĂĄsĂĄnĂĄl az a szempont vezetett, hogy még mindig van...

sponsored links