BelĂźl olasz lehetek. OrdĂ­tva perelek a gyerekekkel igazi Mamma mĂłdjĂĄra, ĂĄllandĂłan a konyhĂĄban vagyok rĂĄadĂĄsul dudorĂĄszva fĂľzĂśk, és seicentoval kĂśzlekedek.

Na ebbĂľl a mondatbĂłl csak egy ĂĄllĂ­tĂĄs igaz, de nem ĂĄrulhatom el, hogy melyik. Ám az tény, hogy roppant mĂłd kedvelem az olasz konyhĂĄt, a tésztĂĄkat. Ha van valami, amit igazĂĄn kĂśnnyĂť elsajĂĄtĂ­tani a tésztĂĄkkal kapcsolatban, az az, hogy roppant improvizatĂ­v , alkalmazkodĂł ételalap. Persze van, amit sose tennék velĂźk, példĂĄul hogy egy borzalmas vastag trappista réteggel befedjem, vagy hogy tĂşlfĂľzzem, de nem kell feltétlenĂźl ragaszkodni az jĂłl bevĂĄlt, és step by step kĂśvetendĂľ receptekhez. Van amikor elég benézni a hĂťtĂľbe, és mĂĄr Ăśssze is ĂĄll az ebéd.

A tésztĂĄk mĂĄsik nagy elĂľnye, hogy pont addig elkészĂźl az alĂĄvalĂł, amĂ­g a tészta megfĂľ. Merthogy a tésztĂĄt tesszĂźk a szĂłszra, ragura, mĂĄrtĂĄsra (bĂĄrminek is hĂ­vjĂĄk), és nem azokat a tésztĂĄra. ÁltalĂĄban csak egy fotĂł kedvéért fordĂ­tjĂĄk meg ezt a sorrendet, illetve az esztétikum miatt, de igazĂĄbĂłl a tésztĂĄt kell a forrĂł serpenyĂľre szedni, ĂĄtforgatni, majd tĂĄnyérra rakni.

SzĂłval az olasz hĂĄziasszony is abbĂłl fĂľz, amit a kertje terem, amit a piacon kap, és ami Ăśsszeillik. Én is ezt az ...

Folytatás a blogon ... kajapiazongora.blog.hu/2013/03/13/10_...