1 éves a csirke és csokitorta
sponsored links
Hihetetlen, mert tavaly, amikor kipattant a fejembõl a Bébicsirke ötlete egy bulin két legjobb barim társaságában, akkor még nem gondoltam igazából semmi konkrétra. Nem volt koncepcióm, csak egy nevem, és csak azt tudtam, hogy fõzni fogok, sokat. Koncepcióm azóta sincs, de továbbra is fõzök, és ha lehet, egyre jobban élvezem.
Az elején sokat izgultam azon, hogy mit fognak az emberek szólni ehhez, legyenek ismerõsök, vagy ismeretlenek, mert ez mégiscsak egy olyan dolog, amit bárki megnézhet az interneten. Amikor elõször kaptam egy kommentet egy idegentõl, sikítottam örömömben, és marketing szakember lévén próbáltam továbbgondolni a blogot - egyedi megoldásokban gondolkoztam, amikkel még több emberhez juthatok el, hogy még többször juthassak el egy-egy idegen konyhájába, de végeredményben arra jutottam, hogy nem akarom felgyorsítani az eseményeket, mert ez a mûfaj nem egy gyorsvonat, ki kell forrnia magát. Úgyhogy csak csinálom, amit eddig is, fõzök, életem párjának és magamnak, és fotózok, és eszek, ízlelek, tapasztalok. Hagyok rá elég idõt, hogy apránként ismerjem meg a gasztronómia világát.
Van, hogy melléfogok, van, hogy röhögünk Gerivel, hogy milyen borzalmasat fõztem, de azért legtöbbször odáig vagyunk, és nagyon élvezzük a jó ételeket. Olyannyira, hogy az utóbbi egy évben nagyon nehéz volt számunkra étteremben jót enni, mert mindig inkább hazavágytunk, a saját konyhánk ízeihez.
Ha már ízek, akkor az édes biztosan többször került elõ ebben az évben, mint a sós, és most, a blog szülinapjára is természetesen egy édes, sõt, durván csokis tortát eszkábáltam. Úgy gondoltam, ez most lehet durván vajas, csokis, cukros - adjunk az élvezeteknek! Ami talán a legdurvább ebben az évben, hogy se Geri, se én nem híztunk egy dekát sem. Persze sokat mozgunk, fõleg õ, de én hiszek benne, hogy ha jóízûen, jó érzéssel eszünk, akkor nem hízunk, és rossz érzés persze egy pillanatig sem volt bennünk.
Cseresznyés csokoládétorta (hozzávalók - 18 cm-es tortaformához): ...