Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
1. A nagy elhatározás - ?Végsõ visszaszámlálás?
sponsored links
Talán 3 éve is van már annak, hogy vettünk egy telket, hogy azon felépítsük álmaink otthonát. A terv ezidáig nem valósult meg, pedig több okból is nagyon szerettünk volna elköltözni.
A telek köszöni szépen, jól van, és tavasszal meg nyaranta szépen növeszti is a tarackot, ami még mindig nem alakult át értékes gyeppé. Sebaj, arra mindenképp jó a tarack is, hogy kikényszerítsen bennünket a lakásból a friss levegõre, a csendes környezetbe füvet, akarom mondani tarackot nyírni. Ott nyugalmat szívunk magunkba, és pár óra alatt regenerálódhatunk, hogy aztán újult erõvel illeszkedjünk (csakis fizikailag) vissza ebbe a jól ismert közegbe, ami több oldalról is behatárolja szabadulni vágyó lelkünket.
A lakást korábban meg is hirdettük, de az sajna a nyakunkon maradt. Mi pedig nehéz gazdasági helyzet és pangó ingatlanpiac ide vagy oda, nem akartuk elkótyavetyélni már csak azért se, mert a házépítéshez nem kevés zsére van szükség. Úgy döntöttünk, várunk, amíg nyerünk a lottón, vagy talán nem is kell arra várni, mert valami csoda folytán emelkedik itt a nívó, és így maradhatunk a fenekünkön. Eddig azonban se egyik, se másik eshetõség nem vált valóra, ezért újra az eladáson kezdtünk agyalni. Aztán mégse, aztán mégis, aztán mégse, aztán mégis, aztán megint mégse... stop! - egyelõre akkor mégse, magyarul nem adjuk eeel!!!
A kégli amúgy nem éppen nevezhetõ mai mércével mérve tetszetõs állapotúnak, szóval érthetõ, hogy nem is kapott rajta a szem annak idején, amikor fûnek-fának mutogattuk. A potenciális vevõk helyében én egyébként szívesebben vennék egy lepusztultabb kérót, mert azt olyanra alakíthatom, amilyenre én akarom, és nem kell az elõdöm vadiúj, ?jaj, de szép? rózsaszín+virágmintás csempéjét bámulnunk, vagy a frissen járólapozott elõszobát fölvernünk. Mindegy, nem vagyunk egyformák, van akinek elég csak kifesteni az újonnan vásárolt lakást, és máris belakja azt nagy boldogan. A mi lakásunkat érthetetlen módon azonban senki se akarta nagy boldogan belakni, pedig igazi retro környezetet tudhatott volna magáénak, ami manapság nagy divatnak örved és reneszánszát éli. Itt kérem a szocializmusból itt maradt - bár sajnos (?) matricátlanított - fehér csempe ékesíti a falakat, a járólap pedig eredeti, házgyári mûkõ, ami direkt elõnyös a jó ízlés fogalmát nem ismerõknek és a takarítani kevésbé szeretõknek, mert gusztustalanul ronda és nem látszik rajta a kosz. Ha valaki nagyon könyörgött volna, még 1985-ös Modern Talking posztert is itt hagyok neki, csak hogy tényleg biztos elkeljen a lakás, és teljes legyen a retro fíling. (Bocsi, M.T. klubtagok, az elõbbit ti ne olvassátok el!)
A kádunk öntöttvas és a szaniterek is pont olyanok, amire manapság már csak vadászva lelhetne rá egy vérbeli retro dizájn-rajongó.
Három dolgot bánok csak...
1) ...hogy kicseréltettük az összes külsõ nyílászárót, kirekesztve ezzel a fülünknek oly kedves és a rusztikus karácsonyi hangulatot emelõ hideg téli szél ablakkereteken való beáramlását, melynek útját csak a jól ismert szélfogó ?ablakkígyókkal? lehetett némileg elzárni. Hogy az milyen klassz dolog volt! Na, ez nálunk már a múlté, itt ui. már nem áramlik be a szél, és az utca hangjait sem élvezhetjük már akkora nyomatékkal.
2) ...hiányzik az elõzõ lakótól megörökölt, teljes falat befedõ, erdõt ábrázoló posztertapéta, amit egy 4 évvel ezelõtti érzékeny pillanatomban hosszú ideig tartó munka árán és dühösen lekapartam a falról, hogy helyébe léphessen a tisztasági meszelésnek köszönhetõ sivár fehérség, némi libafos-zöld sávval feldobva. Pedig az a kedves erdõrészlet biztosan hozzájárult volna az utóbbi pár év néhány depresszív pillanatának enyhítéséhez. Na ja, akkor még nem volt telkünk, ahova ki lehetett volna menekülni valódi erdõrészletet bámulni.
3) ...a gázbojler is már a múlté. Azt hiszem, senkinek nem kell bemutatni ezt a tiszteletet parancsoló monstrumot, ami az amúgy is csöppnyi fürdõszoba egyik falát olyan súlyosan tudta uralni, hogy csak úgy mertünk bemenni a nedves helyiségbe, ha elõbb csókolomot köszöntünk neki, nehogy épp akkor találjon felrobbanni, amikor fürdeni akarunk. Szegény ?öregurat? mi bizony galád mód lecseréltük egy szemtelenül fiatal és udvariatlanul csöndes zöldfülûre, akinek fogalma sincs róla, miben rejlik a valódi vízmelegítés tudománya. Na de a kedves vevõ nem kaphatja meg egyszerre a letûnt éra minden jól ismert elemét, legyen elég csak a régi enteriõr a kopott parkettával!
- Most akkor hogy is van ez? Eladjátok vagy nem? - kérdezheti a kedves Olvasó. - Ja, nem, nem adjuk! Nem azért irkáltam az avítt lakásbelsõ elõnyeirõl, hogy mégis megvételre kínáljam az otthonunkat, hanem csak azt fejtegettem, hogy miért nem kellene egy vevõjelöltnek csak azért sarkon fordulnia, vagy nagyon lealkudnia a vételárat egy xy lakás láttán, csak mert az még mindig magán hordozza az építési évének nyomait.
Szóval csak a nyomatékosítás kedvéért: egyelõre nem építünk házat - lakásfelújítunk! Kemény menet lesz. ...de már elkezdtünk visszaszámolni, és bedobozoltam mindent. Hallom is felcsendülni a Europe ?Final Countdown? címû örökzöldjét.
Vicces, de a wc-ülõke és a konyhabútor munkalapja hozzánk hasonlóan nagyon várja a munkálatokat, ui. elõbbi épp mostanában tört el, utóbbi meg kenyérdagasztás közben elkezdett nyikorogni, mintha csak szabadulni akarna a helyérõl. Könnyen eleget tudunk tenni a kérésüknek ? repülnek innen.
Ez a történet a képzelet szüleménye. Bármely hasonlóság valódi, még élõ vagy elhunyt személyekhez kizárólag a véletlen mûve. Bármilyen utalás valóságos eseményekre, vállalatokra, szervezetekre vagy helyszínekre pusztán a valósághû, hiteles ábrázolást szolgálja.