Ünnepi meglepetések

2014-01-11

sponsored links


Remélem, nem haragszanak meg a hozzátartozóim, de számomra az idei (tavalyi) karácsony legnagyobb meglepetése az egyik kereskedelmi tévé adása volt, ahol 24 órában közvetítették az egész képernyõt betöltõ kandallóban történõ hihetetlenül izgalmas eseményeket. Egy fõzéssel-sütéssel alaposan átitatott nap éjszakáján omlottam le a valódi kandalló mellé, és tésztagyúrásban megfáradt ujjaim rátévedtek a távkapcsolónak arra a bizonyos gombjára. Nem hittem a szememnek: a képernyõn ott lobogott a tûz, ropogott is (a fülemnek ezek szerint hittem), és idõnként egy gondos férfikéz benyúlt oldalról és újabb hasábot tett rá. Ez a hatás ért szembõl, oldalról az igazi kandalló, amihez sajnos nem volt gondos férfikéz, illetve volt, de már régen lefeküdt a gazdájával együtt, így nekem kellett idõnként felkászálódni, odalépni a tûztérhez és bedobni a fát. Az igazi kandallóval másnap további gondok szoktak lenni, ki kell hamuzni, néha ki kell tisztítani, körülötte összesöpörni, stb., míg a tévés tiszta, füst- és illatanyagmentes, és az ózonlyukat sem növeli. Ideáig jutottunk hát, gondoltam tévénézés közben, hogy már a kultúrán kívül a meleget is közvetítik! Vagy helyette.


A karácsony másik meglepetése, ami persze nem az, mert ezt az emberiség évezredek óta tudja: hogy az alkohol mindent visz! Nem az üveges, vagy a poharas, mert az olyan nyilvánvaló és direkt, hanem a rejtett! Ünnep elõtt hetekig sütögettem az adventi aprókat, a célegyenesben a krémes süteményeket és az utolsó elõtti napon ráeszméltem, hogy nagyon sok kiszáradt aszalt gyümölcs halmozódott fel a kamrában. Vagy hárommaréknyit nagy nehezen összeaprítottam, és felöntöttem másfél dl rum és pálinka keverékével. Lefedtem, hogy a kellemes illatok ne izgassanak és ne párologjanak. Bíztam abban, hogy a gyümölccsel átitatott alkoholt másnap majd sutyiban felhörpinthetem. Sajnos másnap a lé eltûnt, viszont a gyümölcsök életre keltek, kinyílottak, megduzzadtak, tombolt bennük az élet. Az aszalás a múlté lett, még mondja valaki hogy az idõ kereke nem visszafordítható!

Valamilyen ösztöntõl vezérleve a ?friss? gyümölcsöket belegyúrtam egy kekszmasszába (25 dkg kekszmorzsa, 10 dkg vaj, 8 dkg porcukor, két ek. kakaópor, de mindenbõl csakis a legjobbat használva!), az így kapott ?bonbonokat? hosszúkás alakúra formáztam, majd csokiba mártottam és kidíszítettem. Csillogó kapszliban léptek fel és az ünnepek legnagyobb sikerévé váltak. Elszánt antialkoholista vendégeink is falták, mintha így akarták volna bepótolni, amit az elmúlt években elmulasztottak meginni. A sütifalatkák egy részét még masszaállapotukban lefagyasztottam és a szilveszteri utóbuli elõtt díszítettem. Nesze neked balatonakali mandulából gyúrt bourbon vaníliás kifli és a többiek!


(a szerk. megjegyzése: a kandallós jelenségrõl Grecsó Krisztián is írt a mostani ÉS-ben!)


Folytats a blogon ... sajatleveben.blogspot.com/2014/01/unn...

sponsored links

Keres?s