Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Étteremteszt: Olimpia Étterem
sponsored links
Az Olimpiáról már sok jót hallottam, de eddig valahogy nem jutottunk el oda.
Mostanában viszont megint felmerült, hogy na, akkor hajrá, menjünk el, nézzük meg. Ha vasárnap nyitva lettek volna, már vasárnap megtesszük, de végül tegnap, csütörtökön voltunk, mivel Zolinak egyébként is volt dolga a városban.
7-re foglaltam az asztalt, már a telefonbeszélgetés is nagyon mókés és jókedvû volt, na meg tényleg csak jót hallottunk róluk.
Bevallom, nem teljesen értettem azokat az "ömlengéseket", amiket olvastam vele kapcsolatban, hiszen ettem már én is nagyon finomakat, de valahogy sose jöttek olyan jelzõk a számra/billentyûzetemre.
Igazából most sem fognak, de leginkább azért, mert erre szerintem nincs jobb szó. Mikor kijöttünk, olyan boldog voltam (és nem csak az elfogyasztott bornak köszönhetõen), hogy sírhatnékom volt!
Ötfogásos vacsit kértünk, aminek a vége nyolcféle dolog volt, gondolom van 2-3 "fogás", ami alapból jár. Nekem annyi "szépséghibám" volt, hogy tejallergiám van, így egyes fogások kicsit más formában kerültek elém, mint normálisan. Kezdésnek rozé habzóbort kaptam ajánlásként, jó volt, bár nem szoknék rá.
A starter polip volt, tengeri algával meg avokádókrémmel, olívaolajjal meglocsolva. Elhatároztam, hogy most mindenre nyitott leszek (a gombát kivéve), bármit is tesznek elém, amit elméletileg nem szeretek. Így a polipot is megettem. pici karikák voltak, nem volt meg az az átütõ polip kinézet, így kisebb volt a viszolygásom. Fõleg az olívaolaj és a citrom ízét éreztem, és alapvetõen tetszett, amit kaptam.
Az elsõ "sokk" az elsõ fogásnál ért: kacsamáj mangókockákkal és mangóhabbal (volt még a májon egy vékony szelet valami, azt hiszem hal, de erre már nem emlékszem mit mondott a pincérhölgy). Nos, én eddig azt hittem, ettem már igazán finomat. Tévedtem. Ez a máj a mangóval valami olyasmi volt, amit lehetetlen leírni, meg kell tapasztalni, és és és! Zoli jókat röhögcsélt rajtam, ahogy ismételgettem, hogy "ez kva jó! ez kva jó!" Teszem hozzá a mellé kapott házi sütésû kenyér is iszonyatosan jó volt! Roppanós héj, ahogy szeretem, puha belsõ, lukacsos, laza, húúúúú. Kaptam mellé hozzáillõ bort is. Önmagában a bor nem tetszett volna, de a májat jól kiegészítette.
A következõ fogás egy kukoricakrémleves volt, nekem kókusztejbõl, posírozott féltojással és azt hiszem lucernacsírával. Kellemes, krémes, a kókusz íze azért értelemszerûen ki-kiütött, de nem tolakodóan, ez is isteni. Az elõzõ fogás nagyon erõteljes kezdése után kellemes volt a lágysága.
Jött aztán vörösmárna meg még valami hal, birsalmakockákkal, birsalmaszósszal, mángolddal. Mángoldot még sosem ettem, jó volt kipróbálni, a birsalmát meg nem szeretem, de így elkészítve tetszett. A hal isteni, pláne, hogy imádjuk a halat. Itt már nem annyiszor, de szintén ismételgettem, hogy úúú, de jó :) Ehhez is kaptam hozzáillõ bort. Ez a bor már önmagáért is ízlett volna, de természetesen a halakkal együtt még jobb volt.
Báránysült érkezett ezután sült répa, retek és gyökérrel, borsópürével, pecsenyelével. A hús puha, omlós, szinte olvadt az ember szájában, a gyökeret sem szeretem, de ez is nagyon ízlett. A borsópüré nekem annyira nem jött be, de nem volt rossz. Egyszerûen csak az én ízlésemhez nem passzolt igazán. Kékfrankost kaptam mellé, nagyon összeillettek, baromi kellemes volt (ebbõl már csak kicsit kértem, mert éreztem, hogy "fokozódik" a hangulatom :) )
Azt hiszem ez után érkezett három aprócska darab sajt. Kecskesajt, brie és kéksajt. Utóbbit passzoltam (de megkóstoltam!), nekem nagyon penészíze volt. A másik kettõ viszont tetszett, a kecskesajt erõteljes íze ellenére.
Az elsõ desszertnek nevezhetõ dolog nagyon bíztató volt, de végül számomra kudarcot jelentett. linzertészta, rajta gesztenyés libamáj pürészerûség balzsamecetes olajjal. Nagyon fura volt, és két esélyt is adtam neki, de nem jött be. Zoli lelkesen elpusztította az én részemet is.
A desszert azután javított (bár majdnem sikerült elõtte lelépni, mert ugye szám szerint rég túl voltunk az 5-ön, és azt hittük vége, de szerencsére jól ránkszóltak, hogy csak ne rohanjunk sehova. ez fél10-kor volt, 7-re mentünk ugye). Ez elméletileg tejberizs lett volna körtekrémmel és valamilyen barna színû fagyival, amin karamellizált mogyoródarabkák voltak. Zoli ezt is kapott, nekem pedig sült körtedarabok érkeztek. Finom volt, bár én egy kicsit több édeset is el tudtam volna viselni, annak ellenére, hogy nem vagyok nagy édesszájú, és tudom, hogy most az a trend az ilyen helyeken a desszerteknél, hogy könnyû, aligédes legyen, de ha édesség, az legyen édes (nem kell szájösszeragadósan cukrosra csinálni persze)
Ráadásul ahhoz az asztalhoz ültünk, ami közvetlen a szakácskönyvespolc mellett volt, így lapozgattunk mindenféle könyveket, amíg vártunk. Pl. volt ott egy 1880-as kiadású Franczia-magyar szakácskönyv színes(!) illusztrációkkal. Baromi érdekes volt, bár csak a képeket nézegettem meg, nem olvastam bele.
Szóval, fantasztikus élmény volt. Biztosan lesz ismétlés. Már alig várom :)