Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Étel vagy méreg? 2. rész
sponsored links
Az ókori keleti emberek emlékeibõl arra lehet következtetni, hogy régen a természetes halál nyilvánvaló volt. Az, hogy elszenderedünk, és többet nem ébredünk fel. Egy biztos: akkoriban az emberek nem így táplálkoztak, mint most. Az adalékok és a finomított cukor nem tartozott az ember étrendjébe. Viszont volt helyette mandula, gesztenye, dió, aloé, alma, füge, szilva, oliva, szõlõ, faeper, árpa, búza, zab, köles, ánizs, fokhagyma, tej, méz, ginzeng.Régen, ha valaki pl fejfájással gyógyítóhoz fordult, az rögtön azt kérdezte, mit evett. Hasznos tanácsokat adott, meg egy kis gyógyteát.
A testben talán az agy a legérzékenyebb szerv. Az, hogy jókedvûek vagyunk, vagy rosszkedvûek, nyugodtak vagy izgatottak, nagyrészt attól függ, mit veszünk a szánkba.
Azok az õsi ösztönök, amelyekkel elõdeink ki tudták választani a számukra szükséges tápanyagokat- mára már egyáltalán nem mûködnek. Az újszülött és a kisgyermek még tesz néhány tétova kísérletet õsi ösztönei mûködtetésére- de a nevelés és a neveltetés
ezt hamarosan kiírtja belõle.
Táplálkozásunk az utóbbi néhány évtizedben lényegileg ipari és kereskedelmi manipuláció irányítása alatt áll-, és itt minden szempont, csak az egészség nem. Gondoljunk csak agyon készített, tartósított élelmiszerekre. Sajnos az is igaz, hogy kormányzati szinten alapvetõ tévedések vannak. Az alapvetõ élelmiszerek kategóriába- amit az állam is támogat- mi szerepel? Fehér kenyér, péksütemények, fehér cukor,hús, tej és tejtermékek. A döbbenetes az, hogy az egészséges, természetes táplálkozásban ezek közül legfeljebb a tejtermékek használhatók.Az információrobbanás, a megváltozott életmód és életkörülmények olyan pszichés stressz folyamatot indítottak el, amellyel az emberek többsége nem tud megbirkózni.
Gondoljuk csak végig- ma soha nem látott mennyiségû megbetegedés diagnosztizálható. A keringési megbetegedések a haláloki statisztika elsõ helyén állnak, a daganatos betegségek a második helyen szerepelnek. Ez a két csoport évente sok-sok ezer (többségében halálos) megbetegedést jelent. A másik elgondoltató tény, hogy az orvostudomány alig vesz tudomást a természetes életmódtól való eltérésrõl. A betegséget és nem a beteg embert igyekszik gyógyítani kémiai anyagok tömegével, amelyek önmagukban is problémát jelentenek az egyébként is beteg ember számára. Ezért lényeges gyógyulásról az esetek többségében nem beszélhetünk, csupán hosszabb- rövidebb tünetmentes periódusokról.Éppen ezért, hogy ezeket a csapdákat kikerüljük, óriási szükség van a táplálékkiegészítõkkel való megelõzésre. Ahhoz, hogy egészségesek lehessünk, meg kell valósítanunk a holisztikus szemléletet.
A holisztika szerint a táplálkozáshoz számítjuk mindazt, amit a mikro- illetve makrokörnyezetünkbõl a szervezetünkbe ingerként befogadunk. Ennek megfelelõen ide soroljuk a levegõbõl az oxigént, a bõrünkön felszívódó anyagokat, a kozmikus térbõl érkezõ elektromágneses rezgéseket, a kommunikációs, metakommunikációs jeleket, pszichés ingereket stb. Ezek bennünket pozitív vagy negatív ingerként érnek az
öt érzékszervünkön keresztül, és mindezek a táplálkozással kapcsolatos szerveinkre is hatnak. Lásd: fekélybetegségek, daganatok, cukorbetegség.
Mi a cél?: A cél egy olyan étrend kialakítása, amelyet ha rendszeresen fogyasztunk, biztosítjuk a testünk és lelkünk harmonikus mûködését.
A tápanyagok legfontosabb szerepe, hogy a szervezetet egyrészt energiával látják el, másrészt testépítõk, továbbá a belsõ egyensúly fenntartását biztosítják.
Energiát adó tápanyagok:- szénhidrátok (ide tartoznak az élelmi rostok)
-zsírok,
-lipidek
Testépítõ anyagok:- fehérjék
-ásványi sók
Szabályozó, védõ tápanyagok :- vitaminok
-nyomelemek
Miért nem kerülnek ezek a tápanyagok megfelelõ arányban a
szervezetünkbe?:
Túl sok állati zsírt, telített zsírsavat, nem megfelelõ minõségû fehérjét,
szénhidrátot, kevés rostot, vitamint és ásványi anyagot juttatunk a
szervezetbe.
a., túl sok zsír, telített zsírsavak
-nagymértékben hozzájárulnak a szív- és érrendszeri problémák
kialakulásához, az elhízáshoz
Mire van szükségünk- e problémák kivédésére?
Többszörösen telítetlen zsírsavakra, melyek enyhítik a telített
zsírsavak káros hatásait.
b., kevés rostfogyasztás (kb. 1/10-ét fogyasztjuk a szükséges
rostmennyiségnek)
Miért van a rostokra szükségünk?:
-Biztosítja az emésztõrendszer normális mûködését.
c., megfelelõ minõségû fehérjére is szükségünk van
A fehérjék aminosavakból épülnek fel. 22 féle aminosav létezik, amibõl 8-at nem tud a
szervezetünk saját számára elõállítani (esszenciális aminosavak), így a táplálékkal kell a szervezetünkbe juttatni. Ez a mai hiányos táplálkozásunknak köszönhetõen nem mindig sikerül.
Élelmiszer fogalma: minden olyan növényi, állati -beleértve a mikroorganizmusokat is- vagy ásványi eredetû anyag, amely változatlan, elõkészített vagy feldolgozott állapotban emberi fogyasztásra alkalmas.
Az ellentmondások azonban már itt az alapoknál elkezdõdnek. A sertészsír és a cseresznyepálinka is emészthetõ és felhasználható testünk számára- tehát élelmiszernek minõsül- de hosszabb távon aláássák egészségünket.Alkalmasak a fogyasztásra, de nem hasznosak. Csak megengedettek. Nincs bennük mérgezõ összetevõ, így megfelelnek a követelményeknek. Rövid távon ártalmatlan, de alig tartalmaz hasznosítható anyagot. Ezek a mi élelmiszereink.
A végsõ eredmény tehát így írható le: a törvényi elõírásnak már megfelelõ, és a fogyasztó egészségét még nem veszélyeztetõ élelmiszer.
Az egészségvédõ szemléletmód szerint csak olyan természetes eredetû anyagok nevezhetõk élelmiszernek, amelyek hasznosak, tehát segítik az egészség megõrzését, a jó fizikai, mentális és lelki funkciók mûködését.
Az élelmiszeripari szabályozás egyik nagy problémája, hogy az élelmiszerek definíciója megreked a fogyaszthatóság, veszélytelenség fogalmaknál, és nem hangsúlyozza a hasznosságot. Ha a hasznosság jelenne meg elsõdleges értékmérõként, akkor a
jelenleg forgalomban lévõ termékek tetemes részénél az élelmiszer szó helyett valami más kifejezést kellene használni.
Félelmetes gyorsasággal vette át a vezetõ szerepet az élelmiszer-marketing a termelés felett. Ma már elsõsorban nem a gyártás a fontos, hanem a marketingmunka, a reklám. A termelésrõl tehát a kereskedelemre helyezõdött a hangsúly.
A piacon verseny van. Minden résztvevõnek egy a célja: fennmaradni és növekedni a piacon, legyõzni a konkurenciát. A hatóság képtelen mindenhol ott lenni és minden terméket bevizsgálni. De ha ez meg is történik, és a termék egyszer-egyszer "nem szabványos", akkor sem jelent túl nagy erõfeszítést a bírság kifizetése. És itt a kör be is zárult.
A forgalomban lévõ élelmiszer-féleségek száma az elmúlt évtized során 8-10-szeresére nõtt. Az emberi táplálék fogalma -ezzel egyidõben- jócskán elértéktelenedett. Bõven van lehetõségünk eldönteni, mit fogyasztunk. Ez a fajta szabadság azonban látszólagos. A szabad döntéshez Még egy információra szükség lenne: a termékekkel kapcsolatos összes lényeges információra ( pl. a nyersanyag minõsége, a gyártás körülményei, az elõforduló szennyezõdések, a csomagolóanyag hatása a termékekre stb...)
Ez azonban nem férne rá a csomagolásra és untatná a fogyasztót. És nem utolsósorban gyengítené az eladhatóságot, mivel kiderülnének a "gyanús részletek".
A terméken kötelezõen feltûntetett információk olvasásakor rájövünk, hogy a költészeté az elsõbbség. A termék összetételeit még kiolvasni sem tudjuk. Lényegében csak a gyártó és a hatóság ismeri a terméket és a gyártási technológiát. De az a vásárló fogyasztja el, aki nem igazodik ki a kémiai nevek között. Akinek voltaképpen sejtelme sincs, hogy mit eszik.
Szabadságunk nem az értelem, hanem a tudatlan szabadsága!!!
A reklámok gyakori ismétlése kivétel nélkül mindenkire hat, aki nézi, hallgatja. Azokból az élelmiszerekbõl fogy a legtöbb, amelyet a legtöbbet reklámoznak.
Szomorú tény, hogy az élelmiszeripar sokkal jobban ismeri a fogyasztót, mint a fogyasztó önmagát.
"Aki érdekei szerint manipulál -vagyis az értelem megkerülésével dolgozik-, az szükségszerûenmegalázza, lealacsonyítja a saját vásárlóközönségét, hiszen annak emberi mivoltát, döntési szabadságát játssza ki."
A legszomorúbb az, amikor egy-egy reklámmal a gyerekeket célozzák meg. Õk erõszakosan követelik a reklámok ösztönzésére az egészségtelen ételeket és italokat. A gyerek kitartása és akaratossága garanciát jelent a termék eladására. Azt sem mondhatjuk, hogy a reklámok ártalmatlanok, ha sok gyereknek a tudatában a tehén lila színû állatként jelenik meg...
Az ember rendkívül irányíthatóvá válhat. És nincs kizárva, hogy ez a cél. Az igaz, hogy nem alkalmaznak erõszakot, csak addig bombázzák az emberi tudatot, amíg az ember maga dönt a termék felett.
Hatalmas a vásárló felelõssége is, hiszen kettõn áll a vásár. Hogyan is reménykedhetnénk valamilyen pozitív változásban, ha mi magunk nem változtatunk vásárlói szokásunkon? Be kell látni: elõször rajtunk a sor. Az emberek nagy része azt mondja: "Ez van, ilyen világban élünk."
De nem lehetséges, hogy részben miattunk ilyen?
Nagyon fontos, hogyan táplálkozunk, nemcsak testi, hanem szellemi szinten is.
Ha pl. valaki este nehezen emészthetõ vacsorát fogyaszt, másnap törvényszerûen dekoncentráltan ébred, így gyengül a fizikai és mentális teljesítõképessége.
Ilyen értelemben életvitelünk és szokásaink nagymértékben befolyásolják gondolkodás- és szemléletmódunkat, illetve ezen keresztül személyiségünket is.
Az élelmiszerekkel a szervezetbe juttatott idegen anyagok módosíthatják a legérzékenyebb agyi és idegi rendszereket. Az adalékanyagok egy része idegen anyag, másik részük pedig eredetileg nem található meg az élelmiszerben. Gyakorlatilag olyan anyagokról van szó, amelyek a mentális és lelki funkciók szempontjából kiszámíthatatlan vegyületek.
Rengeteg az ételallergia. Persze a szakemberek szerint az állatkísérletek elegendõ garanciát jelentenek az ártalmatlanságra. Pedig nem így van, mert minden szervezet más és más. Lehet, hogy a gyógyszerek esetén is ezért kell "megkérdeznünk kezelõorvosunkat, gyógyszerészünket"?
Nézzük csak meg, a gyerekek mit esznek... Gyorséttermek- hamburgerek, sültkrumpli, fagyi, chips, kóla, csoki...
A fiatal generációk egyre betegebbek, érzékenyebbek, sebezhetõbbek fizikailag és lelkileg egyaránt. Egyre nõ a nehezen kezelhetõ fiatalok száma. Ezt az adalékanyagok nem túl kedvezõen befolyásolják.
Sajnos egy élelmiszer tudományos alapokon beállítható egészségesnek és egészségtelennek is, attól függõen, hogy a piaci érdekek mit igényelnek. Megdöbbentõ!
Az érdekek természetesen azt kívánják, hogy az élelmiszerek pozitív hatását ültessék be a köztudatba.
A kávéról is pl. az jut az emberek eszébe, hogy növeli a vérnyomást,
nem az, hogy függõséget okoz, szabálytalan szívritmust, fejfájást,
gyomorfekélyt és elõsegíti a csontritkulás kialakulását.
Tudományra feltétlenül szükségünk van, de önmagában nem jelent teljes biztonságot. Nem csoda, hogy az emberek bizonytalanok.
Az egyensúly felborult.
Régen megérett-leszedték-megették.
Ma: megérik-leszedik-zúzzák-hõkezelik-enzimesen bontják-préselik-tükrösre szûrik-besürítik-tárolják- szállítják-vizezik-cukrozzák-aromásítják-szénsavval dúsítják-csomagolják- és végül megitatják velünk.
De ezzel együtt megváltozott a természetes egyensúly, ezzel együtt az élettani hatás is -> ami a leglényegesebb...
Modern világunkban a napraforgómagból margarin lett, a mandulából marcipán, a teljes búzaszembõl könnyû piskótalap, az állati csontból pedig tortazselé.
Megbontottuk a nyersanyagok eredeti összetételét, és helyettük a saját ötleteink és érdekeink szerint alakítottuk ki élelmiszereinket. Az emberi szervezet meg csak szenved. Túl nagy a kockázat...
20 ezer féle adalékanyag van ma forgalomban. Egy biztos: ezek az anyagok nem képesek pótolni a nyersanyagból eltávolított értékes komponenseket. Az élelmiszeripari tevékenység során az anyagok kémiai szerkezete jelentõsen megváltozhat. Lehet, hogy néhány természetes alapú, de nem természetes összetételû...
Az evés öröme nagyon felértékelõdött. Régebben azt hitték, hogy ebben a fejlett civilizációban elég lesz néhány kapszulát bekapkodnunk naponta, amely minden szükséges tápanyagot tartalmazni fog. Azt hiszem, a hazai polgár összeráncolná a szemöldökét, ha a töltöttkáposzta vagy a rántott máj helyett kapszulákat kellene
lenyelnie, ráadásul nem kólával, hanem vízzel.
Az emberi szervezetbe kerülõ károsító összetevõk kb. 65-70%-a az élelmiszerek által jut be. Az élelmiszerekbe 3 forrásból kerülhetnek idegen anyagok:
1. Mezõgazdasági tevékenység során (állattartásnál használt szerek,
növényvédõ szerek maradványai...)
2. Környezetszennyezés (iparitermelés, hulladéklerakók- és égetõk,
dohányzás, sugárzások, közúti közlekedés)
3. Élelmiszeripari tevékenység (szennyezõdések, adalékanyagok)
Most a 3. csoportot vizsgáljuk.
Adalékanyag definíciója: "Minden olyan természetes vagy mesterséges anyag -tekintet nélkül arra, hogy van-e tápértéke vagy sem-, amelyet élelmiszerként önmagában nem fogyasztanak, alapanyagként nem használnak, hanem az élelmiszerhez az elõkészítés, a kezelés, a feldolgozás, a csomagolás, a szállítás vagy a tárolás folyamán adnak hozzá abból a célból, hogy a termék érzékszervi, kémiai, fizikai és mikrobiológiai tulajdonságait kedvezõen befolyásolja. Hozzáadása azt eredményezi vagy eredményezheti, hogy önmaga vagy származéka az élelmiszer összetevõjévé válik."
Elég diplomatikusan van megfogalmazva.
De a lényeg az, hogy ma az élelmiszerüzletekben nem találunk olyan termékeket, melyek nem tartalmaznak adalékanyagokat. Ez valahol a mi felelõsségünk is.
Pl. az emberek nem szeretik a halvány színû gyümölcsjoghurtot, csak az élénkpirosat. Nem szeretik a lapos kenyeret, csak a hatalmasra felfújtat. Nem szeretik a vizet, csak a cukrozott, szénsavas üdítõket.
Úgy tûnik, hogy értünk dolgoznak. Persze nem teljesen így van, hisz ez a gyártók érdekeit szolgálja. Akkor beszélhetnénk a fogyasztó szempontjából kedvezõ hatásról, ha az adalékanyagok kivétel nélkül az egészség szempontjából hasznosak lennének. Errõl azonban szó sincs. Örülhetünk, ha egyáltalán a felhasznált anyag ártalmatlan.
A 60-as évek óta létezik az E-számozási rendszer. Az élelmiszer adalékanyagok azonosítására találták ki. Az európai élelmiszertörvények között a magyar tekinthetõ a
legszigorúbbnak. Nálunk "csak" ezer féle adalékanyag van forgalomban.
Néha már tudni sem akarjuk, mit eszünk. Azonban a szervezetünket nem lehet becsapni.
Az ember ízlelõrendszere egyaránt "nevelhetõ" jó vagy rossz irányba is. Ha huzamosabb ideig fogyasztunk túl sós ételeket, hozzászokunk, ugyanúgy, mint a sótlanhoz. Az ízlelõbimbók megszokják. Az adalékanyagokhoz ugyanúgy hozzászokunk -> böjt után nem kívánjuk az adalékanyagokat pl.
Mindenkinek ahhoz idomul az ízlelõrendszere, amit rendszeresen fogyaszt, más jellegû termékekkel szemben pedig erõs ellenállást érez, vagy közömbös irántuk. (gél sem ízlik mindenkinek, én hánytam elõször tõle) Fontos, hogy mihez szoktatjuk a gyereket (õk megisszák a gélt minden gond nélkül).
Eleve egy olyan társadalomban élünk, ahol az emberek majdnem fele valamilyen allergiában szenved, a gyerekek pedig hajlammal születnek, érdemes odafigyelni, hogy mit eszünk. De mivel szinte lehetetlen olyan élelmiszert vásárolni, amiben nelennének adalékanyagok, fontos valamivel ezt kompenzálni...
Szüksége van a szervezetnek valamire, amivel pótoljuk a hiányállapotokat a szervezetben.
Ha valaki fogyasztja a termékeket, és az mellett megbetegszik, az nem megfelelõ mennyiségben fogyasztja! Fontos, hogy megfelelõ adagban fogyasszuk és ajánljuk a termékeket. Ha valaki pedig beiktatja az egészségi állapotának megfelelõ
kiegászítõket, és azt folyamatosan fogyasztja, megnövelheti az életkorát!
Nagyon jó egészséget kívánok mindenkinek!!!
