Állat ügyek II. Birkáék:)
sponsored links
Legalább millió évvel ezelõtt megírtam az I. részt és ígéretet tettem a másodikra, hát terveim szerint lényegesen hamarabb teljesíteni akartam az ígéretem, de úgy látszik csak a téli szünet töltött fel elég energiával, hogy hozzá fogjak:)))
Mivel már senki nem emlékszik mi volt ezelõtt (ez tuti biztos, mert még nekem is vissza kellett olvasnom:))) Itt az Állat ügyek I.
Március 16-án megszületett Füles állattartásunk elsõ teljesen nálunk gyártódott porontya.
Születésekor -10 C volt és 20 cm hó. Élete elsõ napjának reggelén az apja evés közben alá kapott a szarvával és jó két métert reptette, én akkor kipróbáltam milyen a lábon kihordott szívsokk:))) Életerõs kis bárány volt:) Cakkos a másik jerke, bárhogy vártuk is nem ellett le.
Barnabás a "büszke" apa
Birkák legelnek. Barnabás megindul...Zella, Füles szalad...pár méterrel arrébb birkák megállnak...birkák legelnek...Cakkos megindul...Zella, Füles szalad...pár méterrel arrébb birkák megállnak...birkák legelnek...Barnabás megindul...és így tovább és így tovább, max egy perces váltásokkal.
Komolyan azt hittem a kicsi kimúlik végelgyengülésben mert lényegében két órán keresztül egyfolytában rohant, na meg folyton attól rettegtem az apja mikor nyársalja fel a szarvaival.
Aznap este szomorú szívvel meghoztuk a fájdalmas döntést, Barnabásnak menni kell. Barnabás távozta után két perccel teljes mértékig helyre állt a béke és azóta is tart.
Most ettünk racka húst elõször és csak szuperlatívuszokban tudok róla nyilatkozni. Két éves kos volt és mégsem volt egy deka "birka szaga" sem.
Persze kellett az utánpótlás, mert kos nélkül problémás lenne bárányokra apellálni. Haza hoztuk tehát Felhõt.
Fajtája szerint marha nagy birka lesz belõle, ha felnõ. Egyenlõre nagyon cuki pofa volt, bár kézhez nem engedett bennünket.
Azt mondjuk díjaztam volna, ha nem úgy járkál keresztül a villanypásztoron, mintha csak cérnák lennének kihúzva. Ügyesen csinálta, mert szinte soha nem láttuk mit mûvel, csak az lett gyanús mikor össze vissza rágva találtam a féltve õrzött sütõtökeimet.Után a már csak egy kis figyelem kellett és felfedeztem a drazsékat is:)) Szeptember elejére már szinte pókhálót szõttünk a villanypásztorból, de tök mindegy volt, akkor feladtam és ráengedtem õket a tökeimre.(((
Ekkorra már szembe kellett néznünk vele, hogy ezek az aszályos nyarak, mikor csak július közepéig tud legelni az állat, mert utána már ki sem nõ a fû, sajnos nem kedveznek az állandóra tartott birkának. Úgy döntöttünk, hogy levágjuk õsszel a két jerkét és tavasszal majd Fülest és Felhõt is. Utána pedig majd tavaszonként veszünk bárányt és azt tartjuk õszig. Így sokkal gazdaságosabb, mint télen is etetni az anyát, néha tök feleslegesen:( Fájt a szívem, Zellát és Cakkost már nagyon a szívembe zártam, mégha folyton kergetni is kellett õket:)
Aztán a természet és a birkák keresztbe húzták az elképzeléseinket, október elején ugyanis a szégyenlõsséggel mit sem törõdve, Mr. Mézeskalács szeme láttára Felhõ bemutatta Zellán, hogy kos a javából.
Itt újra írtuk a terveket. Zella marad, hátha bárány lesz a dologból. Cakkos megy. Viszont ha meghagyjuk Felhõt, akkor tavasszal sem vághatjuk le biztonsággal Fülest, aki szintén jerke, mert akármikor befedezhette. Tehát Felhõt és Cakkost levágtuk. Mikor Cakkost bontotta a hentes megnyugodott a lelkiismeretünk, mert azt mondta az életben nem lett volna báránya annyira el volt zsírosodva minden szerve, pedig egyáltalán nem etettük jobban, mint a másikat.
Tehát jelenleg a birkáink:
A "pici" Füles:)