Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Zserbó - az elsõ
sponsored links
Életem elsõ zserbóját a múlt héten sütöttem meg, ugyanis a nyelvtanfolyamot, ahová jártam, egy kis közös eszem-iszommal zártuk, mindenki hozott valamit olyat, ami a saját országára jellemzõ. Kóstoltam japán, thai, kínai és olasz kajákat, laza hangulatban telt a délelõtt, jót beszélgettünk a többiekkel. Ki gondolná, hogy ilyen tökéletlen nyelvtudással is milyen jól el lehet csevegni a jófej emberekkel? :-)
A zserbót eléggé magyar süteménynek tartom, és bevállaltam a kockázatot, hogy most elõször készítem - szerencsére jól sikerült! Darált dió keresésem kálváriájával nem untatlak titeket, legyen elég annyi, hogy nagyon sok boltban jártam, és darálva sehol sem találtam (találtam viszont darált mogyorót, mandulát, és mindenféle egzotikus dolgot). Végül itthon, manuális (késes) aprítással és konyharuhán keresztüli rombolással állítottam elõ a (majdnem) megfelelõre darált diót. Bolti sárgabaracklekvárt használtam, mert az otthonról hozott, házi készítésû már elfogyott rég, de így is jó ízû lett.
 |
| Tiramisu, japán rizses valami és thai tészta - a többiek mûvei... |
A receptért nagy köszönettel tartozom Dóri nevû olvasómnak, aki Londonból szokott hozzám ellátogatni - õ már sokszor sütött e recept alapján kint zserbót, mindig nagy sikerrel: nem is csodálkozom, ugyanis tényleg nagyon jó kis zserbó lett! KÖSZI DÓRI!!! A csoportnak ízlett, Pisti szerint is nagyon jó lett, talán legközelebb még a csokimázat kell egy kicsit tökéletesíteni, mert az most helyenként megrepedezett, de ez már csak részletkérdés.
Annak, aki karácsonyra valami hagyományosat (is) tervez, szeretettel ajánlom akár ezt a receptet, vagy a korábbi mézes zserbó receptet, mindkettõ nagyon-nagyon finom.
Hozzávalók:
A tésztához:
- 45 dkg liszt
- 20 dkg vaj (zsír)
- 5 dkg cukor
- 1 tojássárga
- 2 dkg élesztõ (friss, vagy 2 tk száraz)
- csipet só
- 1-1,5 dl tej
A töltelékhez:
- egy kisebb üveg (lehetõleg házi, sûrû) sárgabaracklekvár
- darált dió, cukorral elkeverve, amelybe reszeljünk egy kevés citromhéjat is
A tetejére:
- 20 dkg jó minõségû étcsoki (és egy kevés olaj)
Az élesztõt egy kevés langyos tejben felfuttatjuk (a szárazélesztõt is lehet). Amíg az élesztõ dolgozik, a liszthez hozzáadjuk a sót, majd belemorzsoljuk a vajat, hozzáadjuk a cukrot és tojást. Ezután hozzáadjuk az élesztõs tejet, és összegyúrjuk. Nem muszáj elsõre az összes tejet hozzáadni, ahogy érezzük a tészta állagán, ha túl száraz, értelemszerûen kell még hozzá tej. Nekem nagyon hamar összeállt egy jól kezelhetõ, ruganyos tésztává, nem szakadt, nem ragadt a nyújtáskor sem.
A tésztát 4 egyenlõ részre osztjuk (érdemes lemérni), és egészen szép vékonyra nyújtjuk a gombócokat. Kivajazott tepsibe rakjuk az elsõ lapot, és jó alaposan megkenjük a baracklekvárral, amelyre jó sok cukros diót szórunk. Ezt a rétegezést ismételjük az utolsó lap tésztáig. Az utolsó lapot rárakjuk, megszurkáljuk villával, és sülés elõtt egy órát hagyjuk még állni-kelni.
180°C-os sütõben 35-45 perc alatt elkészül. Érdemes egy nappal a tálalás elõtt elkészíteni, mert ennyi idõ alatt érik-puhul igazán össze a süti.
A csokimázhoz olvasszuk meg a csokit (gõz fölött vagy mikróban), és adjunk hozzá 2 evõkanál olajat, vagy vajat. Kenjük a zserbóra, és hagyjuk megszáradni.
A zserbót ki szereti még? Valaki? Senki? :-)
