VÁR: A SPEIZ ? VISSZA-VÁR

2010-11-28

sponsored links



Az egyébként igen kitûnõ étterem elsõ blikkre nem túl meggyõzõ. Keskeny kis terasz, összesen 6-8 asztallal az út mentén, olyan közel a parkoló autókhoz, hogy az ember, ha egy centit hátraviszi a székét, akkor félõ, hogy lezuhan. A teraszt fedõ, kihúzható ponyva alatt színes kis lampionok húzódnak, egész évben karácsonyt sugallva a járókelõknek, aki viszont fél a turistacsapdáktól (én), annak félelmet keltve a szívében. Nem segít sokat a félelem leküzdésén, hogy ott van vele szemben egy prémium turistaforrás, nevezetesen a Hilton szálló. Annyira közel van, hogy lehetne akár a szálló menzája is.

Voltam én itt már ezen a helyen sokszor: egyszer Jankó névre hallgatott az étterem, egyszer meg Apetito-ra. De talán más néven is üzemelt már. Egyszer sem éreztem, hogy azért az élményért érdemes lenne visszajönnöm ide a Várba. Abba a Várba, amely egészen döbbenetesen visszafejlõdött és rossz értelemben gettósodott, amióta a sorompók egyszerûen kizárják a publikumot utcáiról. Szégyen, hogy a város legszebb és legelegánsabb negyedével ez történt. Teljesen megállt az idõ. De vissza a történethez. Egészen addig nem gondoltam komolyan ide visszajönni, amíg valaki felhívta a figyelmem arra, hogy a Lou Lou volt fõnöke, Rudits Károly vette át az étterem igazgatását és át is keresztelte rögtön Speiz-re. Tõle minimum csodát, de legalább egy új Lou Lout vár az ember, úgyhogy rohantam is kipróbálni.

Jelenthetem: semmi nem állhat távolabb a Lou Lou filozófiájától, konyhájától, árszintjétõl, mint a Speiz. Honlapja szerint családi, informális hangulatban, közérthetõ magyar konyhát visz. Ez nagyjából fedi is a valóságot. A dekorból maradtak elemek az elõzõ étterembõl ezért az informális hangulat néhol picit sérül, de összességében nagyon kellemes idõzni a malac és bárány táncát ábrázoló harsány zöld falfestmény alatt, vagy a hatalmas 15 személyes törzsasztal valamely szegletében, dzsemekkel, befõttekkel és borokkal körülvéve. Összességében, belsõ berendezés terén, valahol félúton van a bisztró felé.



Ételek terén viszont teljesen ott van, ahol lennie kell. A magyar konyha folyamatos újraértelmezésében megfáradt népek és gasztrokritikusok megnyugodhatnak, itt nem lesznek hatalmas meglepetések. Minden közérthetõ, egyszerû és finom. Sokat nem kell túráztatni az agyat, hogy vajon milyen fifikát tervelt ki a konyha valamely alapanyaggal. A maguk egyszerû, jóízû valójában szerepelnek a tányéron, szinte minimális beavatkozás után. Evvel természetesen nemzetközi trendet is követ ? a helyi, ?közeli?, hazai alapanyagok használata, a locavore-izmus nagyon megy manapság mindenfelé. Az elfogyasztott csülök, pacal, burgonya, karalábé, rókagomba, mind mind helyi áru, de a bárányban és a schnitzel alapját szolgáló ?denevérhúsban? már kevésbé vagyok biztos. Na jó, ez csak tipp.



Kezdjük az ebédet kétféle bruschettával ? egy csülkös, körmös, burgonyás verzióval, illetve egy rókagombás, paradicsomos, olivás jelölttel. Mind a kettõ állati jó. A lábat, körmöt megfõzték, kicsontozták és a zselatinos masszát elkeverték egy kevés csülökkel. Egy pár szem burgonya is gazdagítja az összképet. Ropogós, húsos, krémes, szívmelengetõ dolog az egész. Mindkét bruschetta mellett van egy kevés saláta is könnyítésképpen: káposzta az egyik mellett és amolyan mesclun levélsaláta a gombás mellett. A gombás bruschetta is tökéletes. A vastaghéjú házikenyérre szeletekre vágott gombát, paradicsomot és olivát halmoztak, enyhén olivás, fokhagymás, ecetes öntettel, vinaigrette szerûséggel. Számomra ez az egyszerû ?magyaros bruschetta? ki is fejezi a Speiz lényegét, filozófiáját és ezért lehet talán nagyon is szeretni.



Fogasfilé érkezik bõrén sülve egy egészen kitûnõ karalábéfõzelékkel és sok sok burgonyával. A burgonyát egyértelmûen túlzásba vitték, ez már elsõ ránézésre biztos. Viszont a fogas és a lágy, tejszínes karalábé tökéletes harmóniát alkot. Külön említésre méltó, ahogy a konyha hajszálvékonyra vágott citromhéj szálakat helyezett el a fogasfilé tetején, és evvel a citromos ízzel koronázta meg a fogást. A karalábéfõzelékrõl szintén ódákat zenghetnék, elmékezetes marad sokáig. Fogas és karalábé. Kell ennél több?



Rendelünk még a ?morzsaparádé? étlapról csontos báránykarajt, vegyes salátával és chunky burgonyával. A ropogós morzsatakaró alatt rózsaszínû és porhanyós a bárány húsa. Sokan hajlamosak lenézni a rántott ételeket, mondván azok a menzára valók illetve kevésbé stílusos helyekre. Itt nem hogy nem nézik le, hanem egyenesen istenítik, magasztalják a bundázott fogásokat. Van ?fledermaus? (aranypecsenye), klasszikus borjúbécsi, csirkemell csíkformában, kijevi pulyka, királyrák farok, mind mind bundázva különbözõ köretekkel és salátákkal. Nincs ennél jobb egy vasárnapi családi ebédre. A hely megnyerte evvel persze a leginkább gyerekbarát intézmény címét is, hiszen a fiam olyan elánnal vetette rá magát a bécsire, hogy öröm volt nézni. Régen volt ilyen nyugalmas ebédünk.




A gigantikus borjú bécsi ízlésem szerint egy picit túl vékonyra lett klopfolva, így pergamenvékonyságú, ízre picit semleges, tányérról lelógós húst kaptunk. Egyébként nem kultiválom a tányérról lelógást sem túlzottan, mert pont olyan asszociációim támadnak evvel kapcsolatban, hogy a konyha bizonyára azért klopfolta szét az egyébként gyenge minõségû árut, hogy legalább látványra legyen ígéretes. Szóval én ezt nem erõltetném. Egyébként nem volt gyenge a minõsége, csak letaglózó volt az óriás húsdarab.




A burgonyasaláta pedig valóban bécsi burgonyasaláta, ahogy a nagykönyvben le van írva. Látszik rajta, hogy krémes az állaga, ami azt jelenti, hogy a hagyományos ecet, olaj és cukor mellett kevés húslével is megöntözték, hogy sûrûsödjön.

Szóval nem is húznám tovább a történetet. Egy kitûnõ családi ebédet költöttünk el itt hármasban. A kicsit megtévesztõ, helyenként formálisra sikeredõ belsõ dekor és a portálon lévõ izzósoron túl a konyha valóban nagyon stabil, egyszerû, érthetõ és igen kellemes fogásokat bocsát ki a vendégek elé. Tetszenek a rusztikus fatálak, vagy inkább vágódeszkák, amin az elõételek érkeznek és tetszik, hogy nincs fakszni semmiben. A Vár: a Speiz egy jól sikerült inkarnációja ugyanezen a helyen hõsi halált halt éttermeknek, ami remélem hosszú ideig boldogítani fog minket és (engem legalábbis) egyértelmûen vissza-vár.

Összesen: 7/10

Vár: a Speiz

1014 Hess András tér 6

http://www.varaspeiz.hu/


Folytats a blogon ... foodpolice.blogspot.com/2010/11/var-s...

sponsored links

Keres?s