"Így volt ez bizony lelkecském, s Ă­gy van azĂłta is. HĂĄromféle ember él a vilĂĄgon: a rontĂł-ember, a gyĂťjtĂľ-ember és a lĂĄtĂł-ember. Te lĂĄtĂł-ember leszel, ugye?

Amikor az erdĂľre kimégy, figyelve lépj, és lĂĄbujjhegyen. Mihelyt a fĂĄk alĂĄ belépsz, és felrebben elĂľtted az elsĂľ rigĂł: akkor mĂĄr tudnod kell, hogy az erdĂľ észrevett.

Ha megĂĄllsz egy pillanatra, hallani fogod a szellĂľt, ahogy a fĂĄk kĂśzĂśtt tovaoson. Te mĂĄr tudod, hogy ezt a szellĂľt az angyal rĂĄzta elĂľ, kĂśpenye rĂĄncaibĂłl. Ha jĂłl figyelsz, a manĂłkat is hallhatod: surrannak, matatnak itt-ott a sĂťrĂťben. Sok dolguk van, igyekezniĂśk kell.

A virĂĄgokat is lĂĄthatod majd, és minden virĂĄg kelyhébĂľl egy tĂźndérke les reĂĄd. Figyelik, hogy rontĂł-ember vagy-e? AzoktĂłl félnek.

De te lĂĄtĂł-ember leszel, és a tĂźndérek ezt hamar felismerik. KiĂźlnek a virĂĄgok szirmaira, és kedvesen reĂĄd kacagnak. De akkor mĂĄr a patakot is meghallod, ahogy neked mesél, csodĂĄlatos meséket az erdĂľrĂľl. ?

Haladj bĂĄtran, egyre mélyebben az erdĂľk kĂśzé. A fĂĄk alatt, itt-ott még lĂĄthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fĂťszĂĄlak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok kĂśnnye az. Angyaloké, akik sokat sĂ­rnak még ma is, mert annyi sok embernek marad zĂĄrva a szĂ­ve a szép elĂľtt.

De miattad nem sĂ­rnak mĂĄr. Mosolyognak, amikor jĂśnni lĂĄtnak. Mosolyognak a fĂĄk is. A virĂĄgok legszebb ruhĂĄikat Ăśltik magukra, és megdobĂĄlnak lĂĄthatatlan puha-illat-labdĂĄikkal. Minden olyan szép, puha és illatos kĂśrĂźlĂśtted, minden olyan tiszta és barĂĄtsĂĄgos. Csak haladsz az erdĂľn ĂĄt, és arra gondolsz, hogy szép. A virĂĄgok, ahogy nyĂ­lnak. A fĂĄk, ahogy egymĂĄs kĂśzt suttogva beszélgetnek. A forrĂĄs, ahogy csobog, csillog, mesél. A madarak, ahogy dalolva, fĂźtyĂśrészve, csivitelve szĂśkdĂśsnek ĂĄgrĂłl ĂĄgra. A mĂłkusok, nyulacskĂĄk, minden. Csak haladsz csĂśndesen, gyĂśnyĂśrkĂśdve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok TisztĂĄsĂĄra.

Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem lĂĄthatja a szemed. Csak annyit lĂĄtsz, csak annyit érzel, hogy csodĂĄlatosan szép. És megĂĄllsz. És abban a pillanatban megnyĂ­lik a szĂ­ved, és az angyalok észrevétlenĂźl melléd lépnek, egyenként, lĂĄbujjhegyen, és belerakjĂĄk kincseiket a szĂ­vedbe.

A legnagyobb kincseket, amiket ember szĂĄmĂĄra megteremtett az Isten. A jĂłsĂĄgot, a szeretetet és a békességet.

Te minderrĂľl semmit sem tudsz akkor. Csak annyit hallasz, hogy a madarak nagyon szépen énekelnek kĂśrĂźlĂśtted és a patak nagyon szépen mesél. Csak annyit lĂĄtsz, hogy nagyon szép az erdĂľ. A fĂĄk, a virĂĄgok, a fĂť, a moha, a magas kék ég és rajta az a nagy, csillogĂłan fehér felhĂľ, amelyiken a JĂłisten Ăźl, bĂĄrĂĄnyfelhĂľket pĂśfékel nagy kék pipĂĄjĂĄbĂłl, és jĂłsĂĄgosan alĂĄmosolyog.

Csak, amikor visszatérsz Ăşjra az emberek kĂśzé, a rontĂł-emberek és a gyĂťjtĂľ-emberek kĂśzé, és hiĂĄba gonoszak hozzĂĄd, te mégis jĂłval viszonzod gonoszsĂĄgukat, szeretettel vagy mindenki irĂĄnt és az élet legsĂşlyosabb perceiben is derĂť és békesség van a homlokodon: csak akkor lĂĄtjĂĄk meg rajtad, hogy az Angyalok TisztĂĄsĂĄn jĂĄrtĂĄl, kedvesem.

sponsored links