Vacsora Benzsinél - 2. rész (Recept)
sponsored links
Zöldborsó-krémleves
És akkor jöjjenek a receptek. Talán írtam már korábban, hogy nagy rajongója vagyok a krémleveseknek. Ennek több oka van. Az egyik, hogy szinte semmi hozzávalóból is lehet jó levest fõzni, a másik, hogy szinte semmi faxni, mégis valahogy elegáns lesz a végeredmény, úgyhogy vendégségre tökéletes. Vannak még további elõnyei is, mint például, hogy gyerekeknek kiválóan el lehet bújtatni a nem szeretem, de ugyanakkor tápanyag szempontjából fontos hozzávalókat, aztán nagyon kis és nagyon idõs korban sem okoz gondot az elfogyasztásuk. Szóval számomra egy igazi favorit. Már viszonylag hamar eldöntöttem, hogy krémleves lesz, csak azon vacilláltam, hogy borsó, vagy zöldspárga legyen-e a kiválasztott, de aztán elõbbi gyõzött. Pedig nagyon utálom pucolni. Na most sem én csináltam, átpasszoltam a férjemnek. Régebben mindig a Nagyikám kapta ezt a feladatot. Szerintem ez egy igazi rémálom, csak pucolod, pucolod, de sehogy sem fogy, viszont a végén a tál alján alig gurul néhány szem. Brrrrrrr.
És akkor jöjjenek a receptek. Talán írtam már korábban, hogy nagy rajongója vagyok a krémleveseknek. Ennek több oka van. Az egyik, hogy szinte semmi hozzávalóból is lehet jó levest fõzni, a másik, hogy szinte semmi faxni, mégis valahogy elegáns lesz a végeredmény, úgyhogy vendégségre tökéletes. Vannak még további elõnyei is, mint például, hogy gyerekeknek kiválóan el lehet bújtatni a nem szeretem, de ugyanakkor tápanyag szempontjából fontos hozzávalókat, aztán nagyon kis és nagyon idõs korban sem okoz gondot az elfogyasztásuk. Szóval számomra egy igazi favorit. Már viszonylag hamar eldöntöttem, hogy krémleves lesz, csak azon vacilláltam, hogy borsó, vagy zöldspárga legyen-e a kiválasztott, de aztán elõbbi gyõzött. Pedig nagyon utálom pucolni. Na most sem én csináltam, átpasszoltam a férjemnek. Régebben mindig a Nagyikám kapta ezt a feladatot. Szerintem ez egy igazi rémálom, csak pucolod, pucolod, de sehogy sem fogy, viszont a végén a tál alján alig gurul néhány szem. Brrrrrrr.
Az adag nem éppen 4 személyes, de én még soha életemben nem fõztem 4 személyes adagot. Aki olvassa a blogomat, az tudja, hogy mindig nagy mennyiségekben gondolkodom, mintha 10 személyre fõznék. Valahogy ezt hoztam otthonról és nem tudom levetkõzni magamról. Ez az étel is inkább 6 személyre készült.
Hozzávalók:
- 2 kg zöldborsó (kifejtés után kb. a fele)
- 1 póréhagyma
- olívaolaj
- 2,5 dl zabtejszín/rizstejszín
- himalaya só
- õrölt fekete bors
- veganatura ételízesítõ
- 1 ek. barnarizsliszt
- szeletelt mandula
A póréhagymát felszeleteltem, pici olívaolajon megpirítottam és beletettem a kifejtett zöldborsót. Egy kicsit azt is átpirítottam, majd felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje, sóztam, borsoztam és addig fõztem, amíg a borsó teljesen puha lett. Ezt követõen merülõ mixerrel jó alaposan pépesítettem. (Nekem 600W-os gépem van, ami semmi darabosat nem hagy, ha valaki gyengébb géppel dolgozik szükség lehet átpasszírozni is.) Annyi vizet adtam még hozzá, amennyi a sûrûség beállításához kell, visszatettem a tûzhelyre, a tejszínben elkevertem a barnarizslisztet és beleöntöttem a levesbe. Ha felforrt kész is vagyunk. Tálaláskor a tetejét mandulaszeletekkel díszítettem.
Ropogós Foccaccia
A pirítós helyett laktatóbbnak gondoltam ezt a meleg pizza kenyeret. Ugyanezt használom pizzákhoz is. Az eredeti Jamie Oliver receptje, annyi változtatással, hogy felesben teszek bele teljeskiõrlésû és fehér lisztet. (Katánál itt.) Most elõször készült feltét nélkül, de mondhatom, hogy így is megállja a helyét. Ez most fél adag tészta, így is lett belõle 8 kisebb ?kenyérke?
Hozzávalók:
- 20 dkg tk. tönkölybúzaliszt
- 20 dkg tönkölybúza fehérliszt
- 10 dkg tk tönkölybúzadara
- 7 g szárított élesztõ
- 0,5 ek himalaya só
- 1 tk. barnanádcukor
- 3,25 dl langyos víz
- durva szemû himalaya só
- friss rozmaring
- olívaolaj
1 dl langyos vízben elkevertem a cukrot, majd beleszórtam az élesztõt és letakarva felfuttattam. A liszteket átszitáltam, elkevertem a búzadarával és a sóval, beletettem a felfutott élesztõt és a víz fokozatos hozzáadásával rugalmas tésztát dagasztottam, letakarva duplájára kelesztettem. Az nem árt a tésztának, ha lassan kel meg, sõt valahogy jobb lesz, ha másfél, két órán keresztül hagyjuk kelni. A sütõt 250 fokra felmelegítettem és egy sütõlapra sütõpapírt terítettem. A tésztát 8 egyforma részre vágtam és golyókat formáltam belõle. Kinyújtottam, széleit visszahajtottam, rátettem a sütõlapra, megszurkáltam a tetejét, meglocsoltam olívaolajjal és megszórtam friss rozmaringgal, durva szemû sóval. A sütõben 8 perc alatt megsültek.