Az elejĂŠn minden rendben ment: elkĂśszĂśntem apĂĄĂŠktĂłl, beĂĄlltam a sorba. Elfogott egy furcsa ĂŠrzĂŠs. VisszanĂŠztem az integetĂľ emberekre, kerestem az arcukat. 

Most mĂŠg elrohanhatok. Csak megfordulok, kisĂŠtĂĄlok az ajtĂłn, ĂŠs elfelejtjĂźk az egĂŠszet. 

JĂŠzusom. Hogy jut eszembe ilyesmi? NyilvĂĄn nem fogom ezt csinĂĄlni. EgyszerĂťen nem csinĂĄlhatom. De mĂŠgis. KĂŠpes leszek ĂŠn erre? 

Az Ăśtlet felmerĂźlĂŠse Ăłta, most bizonytalanodtam el elĂľszĂśr. MielĂľtt elvĂĄltunk, apa jĂł pĂĄr percig magyarĂĄzott, mit, hogyan csinĂĄljak majd. Nem emlĂŠkszem semmire. Mi lesz, ha elrontok valamit?

Hirtelen iszonyĂşan egyedĂźl ĂŠreztem magam. HĂĄt errĂľl beszĂŠlt mindenki. Ez az, amikor minden felelĂľssĂŠg a tiĂŠd. Amikor ha hibĂĄzol, nincsen, aki helyrehozza. AkitĂľl kĂŠrdezhetsz, ha elbizonytalanodsz.

Felesleges volt aggĂłdnom, az ĂŠlet mindig tartogat meglepetĂŠseket. EzĂşttal Ăşgy dĂśntĂśtt, nem dob ki azonnal a mĂŠlyvĂ­zbe, kaptam egy napot "akklimatizĂĄlĂłdni?. A gĂŠp ugyanis: nem indult el. MindĂśssze annyit tudtunk, hogy valami meghibĂĄsodott (a pontos rĂŠszletek meghaladtĂĄk a nĂŠmet pilĂłtĂĄnk angoltudĂĄsĂĄt), szĂĄlljunk le, vegyĂźk fel a csomagjainkat, majd menjen mindenki "rebookolni?. 

Újrafoglalni? Mit? Hogyan? Meddig?

KĂśvettem a tĂśmeget. Biztos, ami biztos. Nem vagyok az a pĂĄnikolĂłs tĂ­pus, de akkor erĂľs kĂŠsztetĂŠst ĂŠreztem, hogy ordĂ­tva a fĂśldre vessem magam. Nem ĂŠrtettem mi tĂśrtĂŠnik. Kialakult egy hatalmas sor, emberek rohangĂĄltak mindenhol. Teljes volt a kĂĄosz. 

Csak az jĂĄrt a fejemben, hogy le fogom kĂŠsni a csatlakozĂĄst. 4 Ăłra. Nem fogok odaĂŠrni ennyi idĂľ alatt. Elmegy nĂŠlkĂźlem a gĂŠp. 

ÚjrafoglalĂĄs. 

Hogyan jutok el LimĂĄba? Mert okĂŠ, Amszterdamig nyilvĂĄn el kell vinniĂźk, de mi lesz utĂĄna? Elbuktam az egĂŠszet? Vennem kell egy mĂĄsik jegyet? Istenem, mĂŠgis kellett volna az a biztosĂ­tĂĄs!

Álltam a sorban elgyĂśtĂśrten, fĂŠlig a kiszĂĄradĂĄs hatĂĄrĂĄn, mikĂśzben a gyomromban az ĂŠhsĂŠg prĂłbĂĄlt teret nyerni az azt maximĂĄlisan kitĂśltĂľ idegessĂŠggombĂłc mellett. 

VĂŠgĂźl minden megoldĂłdott. 4 ĂŠs fĂŠl ĂłrĂĄs sorbanĂĄllĂĄs utĂĄn (a sor kĂśzĂŠptĂĄjĂŠkĂĄn!), mivel mĂĄr semmilyen jĂĄratra sem tudtak feltuszkolni, felajĂĄnlottĂĄk, hogy ahogy sikerĂźl megjavĂ­tani a gĂŠpet, elvisznek minket Amszterdamba, ott egy hotelban tĂśltjĂźk az ĂŠjszakĂĄt, ĂŠs a mĂĄsnapi dĂŠli gĂŠppel mehetek LimĂĄba.

ApropĂł, tĂśltjĂźk.

3 lány: egy 20-as, egy 30-as és egy 40-es. Különbözõek vagyunk, különbözõ sorsokkal, de ez mégsem számított. Nagyjából 3 órája bandáztunk, mire a tulajdonképpeni bemutatkozásra egyáltalán sor került. Nem hiszek az isteni elrendeltetésekben, de nekünk találkoznunk kellett. Õk voltak azok, akik miatt az amúgy rémálomként is megélhetõ történet átment kalandba. Valami olyasmibe, amire angolul azt mondjuk, hogy fun. Csupa nagybetûkkel. Kávézóban elütni a délutánt (és az ajándékvouchereket)? Szállodában aludni, ahol még az oly nagyon áhított latte-croissant kombót is megkaptam reggelire? Egy szavam nem lehet.

Nem is volt.

Amszterdam felĂŠ Zs-vel (az egyik ĂşjdonsĂźlt barĂĄtnĂľm) egymĂĄs mellĂŠ ĂźltĂźnk. BeszĂŠlgettĂźnk. Sokat. A leszĂĄllĂĄs megkezdĂŠse elĂľtt egy kicsivel rĂĄmnĂŠzett, ĂŠs azt mondta: "Te annyira pozitĂ­v vagy."

Igen.
Én is ezt ĂŠreztem. A 2 ĂŠs fĂŠl ĂłrĂĄnyi alvĂĄs, ĂŠs megprĂłbĂĄltatĂĄsok ellenĂŠre, egĂŠsz nap mosolyogtam. És ez Ăľszinte mosoly volt. EgyszerĂťen boldog voltam, hogy ĂŠlhetek. 

A mĂĄsnap mĂĄr zĂśkkenĂľmentes volt.
MĂŠg az olya nagyon ĂĄhĂ­tott latte-croissant kombĂłt is megkaptam reggelire.

AztĂĄn 12 ĂŠs fĂŠl Ăłra repĂźlĂŠs utĂĄn vĂŠgre megĂŠrkeztem LimĂĄba.