Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Tészta szerelem
sponsored links
 |
| A foltok a tésztára szórt, de el nem simított liszt maradványai, ha elsimítjuk mindig , akkor ez nincs, de így sincs élvezeti érték csökkenés, hisz fõzéskor, meg a késõbbi feldolgozás során eltûnik |
Különleges módon most csak fotókkal jövök, a recept majd a februári Mi Otthonunkban jelenik meg. Imádom ezeket a képeket és magát a tésztakészítést. Egyszerûen annyira kikapcsol, van valami vonzó benne. Úgy látszik nekem tészta fétisem van, a fánk tésztát is imádom. Mindig a Dédi Mamám arcára emlékeztet, a megkelt fánk tészta puhasága. Valószínû gyerekként asszociáltam ilyenre és ebben maradt azóta is.
A friss tésztához is van emlékem, Apukám Anyukája készített mindig friss házi tésztát, ha mákos tészta volt az ebéd. És valóban teljesen más, mint ha száraz tésztát fõzünk meg. Nem tudom megmondani mi a különbség, de van.
Valahol jó lenne visszatérni a hagyományokhoz, sokszor gondolkodom ezen. Nehéz ügy, mert imádom az új dolgokat és amit Anyukám, Mamám jól fõz, azt nekem miért is kellene jól fõznöm, hisz Õk elkészítik nekem és az úgy finom, amit én csinálok sosem olyan jó. Persze ez valószínû pszichés dolog, szeretek gyerek lenni, amikor nem nekem kell gondoskodni ezekrõl.
Ha azonban hagyomány és visszahozás, akkor a friss házi tészta elég jó elsõ lépés, mert ha van tésztagép pikk-pakk elkészül, nincs vele sok macera, isteni és könnyen végezhetõ gyerek társaságában, tehát még örökíthetõ is a tésztaszerelem.
Épp ezért választottam a tészta témát a februári magazinba és épp ezért nem a mártáson lesz a hangsúly, hanem magán a tésztán.
Elterveztem, hogy egyik szerdán, amikor szabadnapom van elkészítek mindent, lefotózom, megírom. Erre, olyan sötét volt, hogy majdnem sírva fakadtam... el nem tudtam képzelni, hogy ebbõl lesz értelmes fotó... Mindenesetre nem volt más választásom, másik alternatív nap híján, így elkezdtem gyártani a tésztákat. Már az elsõ adagnál elszállt a mérgem, csak arra gondoltam, milyen jó lesz és finom lesz és koncentráltam, hogy jól sikerüljön. És képzeljétek, a nap ugyan nem sütött ki, de a szürke felhõk pont mire fotózni kellett elszálltak és egész világos lett a konyhában. Gondoljatok bármit, de ez nem volt véletlen :) Vagy csak én láttam máshogy? nagy kérdések...
