Tihany, Garda Fesztivál
sponsored links
November elsõ- második hétvégéjén Tihanyban hejehuja dínomdánom ideje van, hiszen ekkor rajzik a híres GARDA hal.
Tavaly véletlenül cseppentünk oda a fesztiválra, idén már tudatosan jöttünk.
Tihany fesztivál nélkül is elbûvölõ, hiszen ezeréves történelmünk tanúja a Tihanyi Apátság, I. András sírjával, és az Alapító Okirattal, amely egyik legrégebbi nyelvi emlékünk: bár latin nyelvû, de mégis felismerhetõek magyar szavak, kifejezések benne. Ha mindehhez a hangulathoz még a frissen sülõ hal, kolbász, lángos, langalló, kürtõskalács, sült gesztenye illata is társul, forralt borral fûszerezve, akkor tényleg egy kis gasztromennyország száll alá a félszigetre.
A helyiek nagyon büszkék a múltjukra, illetve a helyi specialitásokra, ilyen a garda hal is, valamint a levendula és a jó kis környékbeli borok.
A panoráma lenyûgözõ, most ráadásul olyan jó idõ volt, hogy délelõtt és kora délután kabát sem kellett.
Kell- e ennél jobb pihenés hétvégére?
:-)
Szombat reggel kezdõdött a program, a hajók kifutottak, megkezdõdött a halászat.
Közben már gyülekeztek a borlovagok, és a kifogott zsákmányt az Apátságban megáldották.
Ezután a nép apraja- nagyja felvonult, rezesbanda kíséretében, és a zsákmány az elõre felálított karókra került, így süldögélt szépen, ahogy az alábbi képeken is látszik.
Délután a sátorban különféle programokkal várták a tisztelt publikumot: volt ott asszonykórus, musical- group, fellépett a Lucky Fellas nevû fantasztikus duó, akik az 50-es, 60-as, 70-es évek hangulatát idézték dalaikkal és showmûsorukkal, este pedig retro disco, ahol nemcsak a fiatalok ropták a táncot.
Vasárnap folytatódott a program, horgászverseny és halászléfõzõ- verseny is napirenden volt, ebbõl már sajna kimaradtunk, de sebaj, majd jövõre.
Tavaly véletlenül cseppentünk oda a fesztiválra, idén már tudatosan jöttünk.
Tihany fesztivál nélkül is elbûvölõ, hiszen ezeréves történelmünk tanúja a Tihanyi Apátság, I. András sírjával, és az Alapító Okirattal, amely egyik legrégebbi nyelvi emlékünk: bár latin nyelvû, de mégis felismerhetõek magyar szavak, kifejezések benne. Ha mindehhez a hangulathoz még a frissen sülõ hal, kolbász, lángos, langalló, kürtõskalács, sült gesztenye illata is társul, forralt borral fûszerezve, akkor tényleg egy kis gasztromennyország száll alá a félszigetre.
A helyiek nagyon büszkék a múltjukra, illetve a helyi specialitásokra, ilyen a garda hal is, valamint a levendula és a jó kis környékbeli borok.
A panoráma lenyûgözõ, most ráadásul olyan jó idõ volt, hogy délelõtt és kora délután kabát sem kellett.
Kell- e ennél jobb pihenés hétvégére?
:-)
Szombat reggel kezdõdött a program, a hajók kifutottak, megkezdõdött a halászat.
Közben már gyülekeztek a borlovagok, és a kifogott zsákmányt az Apátságban megáldották.
Ezután a nép apraja- nagyja felvonult, rezesbanda kíséretében, és a zsákmány az elõre felálított karókra került, így süldögélt szépen, ahogy az alábbi képeken is látszik.
Délután a sátorban különféle programokkal várták a tisztelt publikumot: volt ott asszonykórus, musical- group, fellépett a Lucky Fellas nevû fantasztikus duó, akik az 50-es, 60-as, 70-es évek hangulatát idézték dalaikkal és showmûsorukkal, este pedig retro disco, ahol nemcsak a fiatalok ropták a táncot.
Vasárnap folytatódott a program, horgászverseny és halászléfõzõ- verseny is napirenden volt, ebbõl már sajna kimaradtunk, de sebaj, majd jövõre.
Természetesen gardát máshogy elkészítve is lehetett enni ( ahogy emlékszem, tavaly meglehetõsen korlátozott számban álltak rendelkezésre jegyek a parázsos változathoz), így nem haboztunk, megkóstoltuk.
Finom fehér hal, (sok szálkával) házi paprikakrémmel, savanyú uborkával és friss fehér kenyérrel mennyei.
Na meg persze egy pohár jófajtbalatoni bor kíséretében!
Kedves vendéglátónk (a képen) mesélt a gardáról, illetve arról, hogy régebben nagyon sokan ebbõl éltek Tihanyban, a zsákmányt kocsira rakták, áthúzták a szomszéd falvakba, és ott más terményekre/ dolgokra cserélték.
"Õsszel, mikor a garda különösen nagy rajokban vándorolt, a tó melletti dombokra õrt állítottak. A jó szemû hegyenjáró hajnalban felbaktatott õrhelyére és szemével fürkészte a Balatont. A nagy tömegben összegyûlt gardáktól elsötétedett a víz. Ha felfedezte õket az éles szempár, megindultak a halászok hajói. Ekkor nem volt komaság, mindenki inát megfeszítve igyekezett, hogy elsõként keríthesse be hálójával a vízoszlop teljes magasságában gomolygó halakat. A partról sajátos jelzésekkel irányították a hajókat. (Elõfordult, hogy a figyelõ elõre megállapodott egy halász kompániával, akiket külön jelekkel irányított a helyes irányba, míg másokat félrevezetett.) Egy-egy szerencsés halászat alkalmával nem volt ritka a 100 mázsás fogás sem. Ezeken a piros betûs napokon a falu apraja-nagyja lábasokkal szaladt, hogy részesüljön nagy fogásból. "Ezt a halászatot Herman Ottó írta le sajátos stílusában.
Forrás: haldorado.hu, itt
Ha Tihanyban alszunk, visszatérõ vendégek vagyunk az Oázis panzióban.
A panzióhoz étterem is tartozik, finom magyaros konyhával, sõt, megbeszélés szerint finom és nagyon bõséges reggelit is kap a kedves vedég.
Barátságos, jól felszerelt szobák, kedves személyzet, a töltött káposzta pedig egyenesen isteni.
A cicák pedig imádnivalóak. (legfelsõ képen)
:-)
Honlap itt.