Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Tengeri halleves édesvízi halból
sponsored links
Tudtátok, hogy a teszkóban külön kell fizetni a halasnál? Nézzenek oda.
Oda kellett adni Sanyának a frissen másolt próbateremkulcsot, ez sodort teszkóközelbe. Egy kifejezetten rosszul sikerült makrélaleves alkalmával fejtettem meg nem olyan rég, hogy édesvízi halból kellene valami mediterrán jellegû hallevest csinálni. Egyébként utóbb hallottam valahol, hogy a makréla - minden érdemémek az elismerése mellett - értékelhetõ leves elõállítása szempontjából nem ideális választás, tehát nem én vagyok a hülye. Illetve de, ha a bámulatosan árnyalatgazdag "hülye " szót "tájékozatlan", ill. utánaolvasni rest értelemben alkalmazzuk.
Hogy a mai nap se múljon el görögbuzulás nélkül: mediterrán halleves alatt természetesen valamilyen jó kis citromos pszaroszupa (pszári: hal, szupa: leves) reprodukciójára gondoltam, némi flancolással egybekötve. A tengeri halak általában elegánsabb, könnyebb ízû népek, nem szokás rájuk fogni, hogy mocsárízû, meg hasonlók, bár vannak persze kivételek, a sportos és drága ragadozóhalak pl. édesvízben felnõve is méltó versenytársai a tengeri halaknak. De azokból meg ki fõzne levest?
Maradnak a lenézett mindenfélék, halaprólék, miegyéb. Csak ne legyen túl zsíros, tehát a hortobágyi tavakban lustálkodó az ipari ponty kizárva. Mivel a leves a lényeg, és nem a halszeletek két pofára történõ zabálása, a keszeg a mi barátunk: sovány, sportos, és irgalmatlanul szálkás.
Van egy fajta görög halleves, kakaviá a neve. Ettem olyat Krétán, ha blogalapító Tomi (aki szintén ott volt) végre megembereli magát és nem holmi rókagombalevesekkel tör indexcímlapos babérokra, akkor az errõl írott poszt is publikus lesz egyszer, addig maradjunk ennél. A kakaviá a lexikon szerint a halászok levese, vagyis abból készül, amit piacra vinni reménytelen, de a családnak még jó lesz. Tehát vegyes, tehát gazdag. Halászlé tehát, nem más.
Hozzávalók:
- 1 kg halléalapnak való mindenféle, sovány halak elõnyben, a ponty kerülendõ, keszeg, harcsagerinc, hasonlók ajánlottak
- két nagyobbacska darab keszeg, vagy ha akad valami szálkátlan hal, levesbetétnek
- 40 deka cukkini (cukkíni? melyik helyes? lõjenek le, ha tudom), minél kisebb, annál jobb
- 40 deka krumpli
- két szál répa, egy petrezselyemgyökér, egy darab zeller (ha akad, zöld is!)
- két közepes fej hagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- két tojás
- két citrom
- kapor, petrezselyemzöld, szemesbors, babérlevél
Alaplét fõzünk (a kakaviához nem fõznek, de ez nem szabályos kakaviá, ha egyáltalán), ehhez a halaprólékot megsózva egy edénybe rakjuk, hozzáadjuk a feldarabolva a petrezselyemgyökeret, a zellert (ha van zöld, azt nem), a répa felét, az egyik hagymát apróra vágva, 10-15 szem borsot, kaprot, két gerezd fokhagymát egészben (akár héjastul) felöntjük vízzel, és leülünk gitározni. Ez utóbbi nem követelmény, de az idõt rá kell szánni, fõjön egy jó órát. Nem kell kis lángon, egyrészt úgyis zavaros lesz, másrészt ha zavaros lesz, az sem baj. A keszegek húsát levágjuk a gerincrõl, a fejet és a gerincet az alaplébe fõzzük. A filéket sûrûn beirdaljuk a húsos oldalról indulva a bõrig bevágva, és besózzuk.
Ha az alaplé készen van, félrehúzzuk, és olívaolajon (ne sajnnáljuk) megfonnyasztjuk a másik hagymát apróra vágva, hozzáadjuk a karikára vágott maradék répát és az szintén felaprított fokhagymát. Ezt persze egy másik fazékban csináljuk, mert az elõzõ tele van alaplével, amit átszûrünk ebbe az új fazékba, semmi passzírozás, persze. Pár perccel forrás után hozzáadjuk a nagy kockákra vágott krumplit, majd újabb pár perccel késõbb a szintén nagy kockákra vágott cukkinit.
Ha sikerül tényleg nagyon bébi méretû cukkinit szerezni, akkor azokat elég hosszában négybe vágni, csónak alakban, ilyen esetben tegyünk így a krumplival is. Így kifejezetten tetszetõsen fest. A krumpli lehetõleg feszes, nem szétfõvõs fajta legyen.
Ízlés szerint adunk hozzá sót, kaprot, petrezselyemzöldet, és ha már majdnem készen van a krumpli meg a cukkini, hozzáadjuk a beirdalt keszegdarabokat, 5 perc, és félrehúzzuk. Már csak a sûrítés van hátra, ami a magiritsához és a youvarlakia avgolemono-hoz hasonlóan citromos tojással (avgolemono) történik. A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjébõl lágy habot verünk, majd hozzáadjuk a sárgáját és a citromlét. Vékony sugárban hozzáöntünk egy-két merõkanállal a levesbõl, közben tovább verjük, majd az egészet lassan a leveshez adjuk (habverõ). Visszatehetjük a lángra, míg besûrûsödik, de vigyázzunk, ne fõzzünk rántottát; nem is kötelezõ visszatenni. Ha fehérje habja nagyon elválna a leves tetején, szedjük le. Akkor sikerül legjobban, ha a sûrítés idejére kivesszük a levesbõl a zöldséget és a halat, ha sietünk, vagy nem akarunk mosatlanítani, nem muszáj.
Ehhez hasonlít, bár nem eléggé. Azokat a csúnya kukacokat nem tudom, hogy mik ott mellette.
Tálaljuk. Adjunk mellé citromot és olívaolajat. Nem különösebben szép, meg sötét is volt, így kép nincs. Ne várjunk ettõl a levestõl olyan intenzív halízt, mint amivel egy tisztességes hazai halászlé tüntet, mivel a zöldség, a cukkíni meg a citrom is elég erõsen befolyásolja a végeredményt. Viszont jó, de nagyon. Tehát az édesvízi halhulladék újfent bevált, várjuk szeretettel legközelebb is.
