tanmese
sponsored links
nem elég, hogy a kedves néni az óbudai piacon árult tárkonyt, de még LILA zöldbabja is volt, amitõl hirtelen extatikus állapotba kerültem, megjelent elõttem a saláta, félig lilában, amit elmeséltem a néninek is, hadd örüljön velem, felvásároltam a készletét, hazatéptem, csináltam a babról 2 giga értékelhetetlen képet, aztán megpároltam – – – és bazz, ugyanolyan zöld lett, mint a gyárilag is zöld babjaim.
2 emberes adag
Hozzávalók
- 30 dkg ceruzabab
- 30 dkg parázskrumpli
- 10 dkg uborka
- 1/2 gumó édeskömény, vékonyra csíkozva
- 6 fõtt fürjtojás (vagy 2 tyúk)
- petrezselyem - tárkony - kapor 3:2:1 arányban
- 3 ek majonéz
- 5-6 ek joghurt
- 2 ek kapribogyó
- 2 szardella (opcionális)
- 2 gerezd fokhagyma
- 1/2 fej lilahagyma, apróra kockázva
- só
- 3 ek borecet (én vm chardonnay-s faszaságot használtam)
Know-how
- az apróra kockázott hagymát besóztam és a 3 ek borecettel, összekevertem és állni hagytam - egy idõ után a hagyma eresztett annyi levet, hogy pont ellepte önmagát és fél óra alatt kellemessé savanyodott. (a savanyított hagymát kellett volna elõször megcsinálni, én mondjuk utoljára raktam össze, de a fényképezéssel annyit tökölõdtem, hogy jó lett, mire az evésig jutottunk.)
- a krumplikat héjában megfõztem.
- a tojásokat is.
- ugyanebben az idõsávban az átmosott, tisztított babot megpároltam (Balázsnak: a bab tisztítása annyi, hogy a végeket le kell vagdosni róla. én csak azt az oldalt szoktam, amivel csatlakozik a szárhoz.)
- amíg ezek a folyamatok zajlottak, az édesköményt megfeleztem, kivágtam ék alakban a torzsáját és vékonyan felszeltem.
- az uborkát felkarikáztam (aztán túl nagynak láttam, és a karikákat félbevágtam) - ezzel a salátarész megvolt.
- az öntethez a hozzávalókat késes aprítóban összekevertem.
- a babot, uborkát, édesköményt lazán összeforgattam az öntet egy részével (tetszõleges mennyiséggel, akár az egész is rámehetett volna, de én szeretek elrakni 3 ek.nyi maradékot, amit majd 2 hét múlva megtalálok a hûtõ hátuljában, berohadva.), kiporcióztam két tányérra és rárakosgattam a fõtt krumplit (amit ekkorra már megpucoltam, Balázs) és a fõtt tojást (szintén megpucoltam, Balázs), megszórtam a savanyított hagymával és lehetett is enni.
- a saláta maga elképesztõen k jó, de egy közepes méretû armageddonhoz hasonlítanám azt az állapotot, ami a készítés alatt a konyhában keletkezett.
úgy fél órámba telt, mire találtam tárkonyt a piacon, aztán még 2 bolt is volt, mert az édeskömény se triviális a 13. kerületben, végül lett minden, és úgy gondoltam, hogy akkor a nagyjával meg is vagyok, aztán hirtelen lett ez az armageddon – de vannak dolgok, amiket el kell engedni, feleim.
mondjuk elõtte megpróbáltam drámai hangon ecsetelni a házastársamnak azt a heroikus küzdelmet, amit gyakorlatilag egész napon átívelõen folytattam azért a tál ételért, amit éppen két pofára töm – hátha megérti a mosogatásra való finom utalást.
nem értette.
maradt az elengedés.
itt van még egy, hasonlóan csodálatos krumplisaláta.