Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Sörös tarja
sponsored links
Sokféle módon kezdhetném ezt a posztot: írhatnék pl a sörhöz vagy a sertéshúshoz való viszonyomról. Vagy arról, milyen jó érzés, hogy az elsõ igazi vasárnapunkon, amit az új helyünkön töltünk, sikerült valódi vasárnapi ebédet varázsolnom. És ez jó. Vagy arról, milyen fontos lenne lelassulni, gondosabban tervezni az életünket, mindennek megadni a módját, idõt hagyni, nyitottabbá válni, befogadóvá mindazzal szemben, ami jön. Nem ragaszkodni a megszokotthoz, legalábbis nem minden áron.
Kezdõdött azzal, hogy elindultam felfedezõ útra, felmérni a helyi bevásárlási lehetõségeket. Van príma magyar abc, kettõ is egymástól 200 méterre, van piac (ez megér egy külön posztot), sütöde, zöldséges, és persze super. Mi kell még? Mindegyik helyen (a supert leszámítva persze) nagyon kedvesek az eladók, teljesítik az extra kéréseket is, tanácsot adnak.
Az elsõ utam tehát a nagy magyar abc-be vezetett, ahol örömmel fedeztem fel, hogy szép a friss hús. Ugyan pulykanyak nem volt, volt viszont kacsanyaka, szárnytöve, abból jó kis leves lesz, gondoltam. És volt gyönyörû tarja - pedig én ritkán használom ezt a kifejezést sertéshúsra, valahogy nem komálom -, csontos, filé nincs. De a hentes gyõzköd, levágja nekem a csontos részt, jó lesz levesnek, a maradékot meg süssem egyben. Elindult a fantáziám.
Így hát tegnap este kivettem a tarját a mélyhûtõbõl, hogy reggelre felolvadjon. Reggeli után és indulás elõtt pedig gyorsan megmostam, a csontos részt visszatettem a hûtõbe, sóból, borsból, fûszerekbõl keveréket készítettem és ebbe hempergettem a húst. Forró zsírban kicsit megpirítottam minden oldalát, majd beletettem egy mély öntöttvas tálba. Rákanalaztam még egy kevés zsírt, rádobtam kb 6 gerezd fokhagymát, négy fél paradicsomot, három babérlevelet és mivel más nem volt itthon, ráöntöttem egy bõ fél doboz sört. Fedõt rá és mehetett is a kb 130 fokos sütõbe. Ez volt kb fél 10kor. Elindultunk, a húst otthagytam, hadd süldögéljen, gondoltam, délre finom ebéd lesz belõle.
De hogy ennyire!
Fõtt barna rizst és kevés hagymás sült zöldséget ettünk hozzá a kacsaleves után.
Igazi vasárnapi ebéd volt. Lassan otthonra találunk.
Kezdõdött azzal, hogy elindultam felfedezõ útra, felmérni a helyi bevásárlási lehetõségeket. Van príma magyar abc, kettõ is egymástól 200 méterre, van piac (ez megér egy külön posztot), sütöde, zöldséges, és persze super. Mi kell még? Mindegyik helyen (a supert leszámítva persze) nagyon kedvesek az eladók, teljesítik az extra kéréseket is, tanácsot adnak.
Az elsõ utam tehát a nagy magyar abc-be vezetett, ahol örömmel fedeztem fel, hogy szép a friss hús. Ugyan pulykanyak nem volt, volt viszont kacsanyaka, szárnytöve, abból jó kis leves lesz, gondoltam. És volt gyönyörû tarja - pedig én ritkán használom ezt a kifejezést sertéshúsra, valahogy nem komálom -, csontos, filé nincs. De a hentes gyõzköd, levágja nekem a csontos részt, jó lesz levesnek, a maradékot meg süssem egyben. Elindult a fantáziám.
Így hát tegnap este kivettem a tarját a mélyhûtõbõl, hogy reggelre felolvadjon. Reggeli után és indulás elõtt pedig gyorsan megmostam, a csontos részt visszatettem a hûtõbe, sóból, borsból, fûszerekbõl keveréket készítettem és ebbe hempergettem a húst. Forró zsírban kicsit megpirítottam minden oldalát, majd beletettem egy mély öntöttvas tálba. Rákanalaztam még egy kevés zsírt, rádobtam kb 6 gerezd fokhagymát, négy fél paradicsomot, három babérlevelet és mivel más nem volt itthon, ráöntöttem egy bõ fél doboz sört. Fedõt rá és mehetett is a kb 130 fokos sütõbe. Ez volt kb fél 10kor. Elindultunk, a húst otthagytam, hadd süldögéljen, gondoltam, délre finom ebéd lesz belõle.
De hogy ennyire!
Fõtt barna rizst és kevés hagymás sült zöldséget ettünk hozzá a kacsaleves után.
Igazi vasárnapi ebéd volt. Lassan otthonra találunk.