Sós mandula
sponsored links
Szükségem volt ma pirított magokra, idõm is volt :)
így mandulából többet pirítottam, lett sós mandula is.
Valamikor Anyósom készített nekünk, de idõvel leszoktunk róla.
Eszembe sem volt, mígnem az õsszel a piacon kedvenc mandulaárus(om), saját készítésû
sós mandulával kínálgatta a járókelõket.
Addig-addig kínált, míg végül megkóstoltam és meg kell valljam, azonnal magával ragadott.
A frissen tört hazai tájon termett mandula, már önmagában is teljesen más ízû,
mint a bolti csomagolt változat.
Az alig sós, pirított, meg lehengerlõ volt.
Sós mandula
Hozzávalók
mandula
kevés só (himalája sót választottam)
1 ek olaj
Az olajat serpenyõbe öntöttem, a mandulát bele, majd rázogatva összekevertem,
hogy mindenhol érje az olaj.
(Lehet kevesebb olaj is elég, éppen csak annyi kell, hogy finom hártyaszerûen bevonja a mandulát.)
Közepes hõfokon, lassan hevítettem föl, majd amikor már illatozott, rázogatva a serpenyõt, "kevergettem".
(Szinte folyamatosan rázogattam.)
Ha ügyesen csináljuk, akkor nem ég meg sehol, csak pirul.
A mandulaszemek a hõ hatására, megduzzadnak, pattogó hang jelzi, hogy elkészült.
Ekkor egy kevés (1 mk) sót hintettem rá, és még egyet ráztam rajta.
A hõt elzártam, a mandulát hagytam teljesen kihûlni.
Bár nagy a kísértés, hisz nagyon finom illatok szálldosnak, de forrón eszünkbe ne jusson megkóstolni.
A magas olaj tartalma miatt ez igen veszélyes.
Teljesen hidegen, ropogós, ízletes csemege, dobozba zárva tárolható.
Mértékkel fogyasszuk, különben könnyen megterheli a gyomrunkat.