Pánik-piknik Nomád-Klári néni módra

2011-08-12

sponsored links


Szóval, az úgy kezdõdött, hogy a Nomád Hotel Balogh Bariját 3 éve ismertük meg. Sima vendégként indult: egy Valentin napi programra jelentkeztek be, természetesen az utolsó pillanatban, az egyetlen szabad földszinti szobát tudtuk már csak adni nekik. Minden vendég idõben megérkezett, és este 6 körül már vacsoráztak is a szerelmes párok, kivéve (nem kérdés kiket) Bariékat, akik még meg sem érkeztek. Aki már ismer minket, tudja, hogy a Rosinantéba nem könnyû kijutni tömegközlekedéssel, de a mi párosunk egyértelmû, hogy ezt a megoldást választotta. Le is késték az utolsó kishajót Szentendrérõl. A vacsora felénél jön a telefon, hogy bocsi-bocsi, de lekéstük a kompot, mi a teendõ? Eszterrel kocsiba vágtuk magunkat, és irány (a szegény, szerencsétlen vendégért) Szentendre. Hazafelé 1 perc alatt óriás barátság vette kezdetét, kiderült, hogy szállodások, hogy õk is családi vállalkozásban dolgoznak, és, hogy állati jó fejek.

Folytatás: jó néhány hónap múlva megalakul a Stílusos Vidéki Szállodák Szövetsége, melynek alapítóiként konkurenciaharcot félretéve úgy döntünk, hogy kedvenc törzsvendégeinknek nemcsak magunkat ajánljuk, hanem egymást, és még 6 másik szállodácskát az Õrségtõl Noszvajig.

Pánik-piknik: hétfõre tettük idei második (legyünk nagyképûek) közgyûlésünket, és helyszínként a Nomád Hotelt választottuk, Bariék "otthonát".

Mivel augusztusban szerencsére jó sok a vendég minden házban, sajnos nem tudta mindenki képviseltetni magát, így "csak" 6-an érkeztünk. Klári néni a Nomád fõszakácsa, édesanyja, házi tündére, és a legklasszabb mély-hangú hölgy, akit ismerek, vacsorával készült volna, ami náluk terülj-terülj asztalkámat jelent ezerféle mindennel. A program viszont szélsebesen változott, hiszen nem hagyhattuk ki kedvenc borászunk pincéjének meglátogatását. Az okos Mamma, viszont jól tudta, ha mi ...

Folytats a blogon ... finomania.blogspot.com/2011/08/panik-...

sponsored links

Keres?s