Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Pulykamellsteak vörösboros szilvamártással és mézes sült körtével
sponsored links
Családunkban nem telhet el a karácsony pulykahús nélkül. Erre a megállapításra jutottunk, amikor megpróbáltunk visszaemlékezni arra, hogy mikor került olyan menü december 25-én az asztalra, ami nem tartalmazott pulykás ételt. Szerintem már évtizedekben mérhetõ.
Az eddigi nagy kedvenc a mézes sült pulykamell volt, imádtuk! Úgy tûnik azonban, hogy a pulykasteak letaszította a trónról és most évekig azt fogjuk kérni anyutól, hogy ezt csinálja karácsonyra.
A receptet is anyu találta, méghozzá a 2011. novemberi Vidék Íze magazinban. Amikor megmutatta, rögtön megtetszett - és akkor még nem is tudtam, milyen finom - mert egy egészen rövid leíráshoz egy tartalmas étel tartozott, méghozzá körettel együtt.
A recept mazsolás burgonyafánkot javasol köretként. Tökéletes választás volt, annyira, hogy megérdemel egy külön bejegyzést. Így én ebben a posztban csak a húsról és a hozzá tartozó mártásról, valamint a mézes sült körtérõl fogok írni.
Hozzávalók:
- 80 dkg pulykamellfilé
- só
- olaj
- 4 körte
- 4 evõkanál méz
- 2 evõkanál cukor
- 2 dl félédes vörösbor
- 20 dkg szilvalekvár
- 40 dkg magozott szilva (mirelit, befõtt is jó)
- egész fahéj
- 1 kanál vaníliás pudingpor
A pulykamellfilét szeletekre vágjuk, sózzuk és kissé kiklopfoljuk, majd félretesszük amíg a körtét és a mártást elkészítjük.
Elõször a körtével foglalkozunk. Megmossuk mindegyiket és az aljukról levágunk egy kis darabot, hogy meg tudjanak állni a "talpukon". Négy darab alufóliát vágunk, akkorát, hogy bele tudjuk csomagolni a körtéket. Egyenként ráállítjuk, rácsorgatunk 1-1 kanál mézet. A fóliák széleit felhúzzuk a csúcsukhoz, jó szorosan összecsavarjuk, hogy a levegõ ne tudjon kiszökni belõle sütés közben. A csomagokat beleállítjuk egy tepsibe és 180 fokra elõmelegített sütõben 15 percig sütjük, tálalásig a fóliába csomagolva tartjuk a körtét.
Amíg sül a körte, a cukrot szárazon, egy magasabb falú serpenyõben karamellizáljuk. Amikor aranybarna, felöntjük a vörösborral. Egy-két perc múlva hozzáadjuk a szilvalekvárt, az egész fahéjat és egy csipetnyi sót. Felengedjük 1-2 dl vízzel és jól összekavarjuk. Amint felforrt, beletesszük a felezett, magozott szilvákat is. Néhány percig forraljuk, végül besûrítjük egy kevés vízzel csomómentesre kevert pudingporral. Összerottyantjuk és levesszük a tûzrõl.
Egy másik serpenyõben kevés olajat hevítünk és a pulykamellszeletek mindkét oldalát megsütjük.
A fenti mennyiségek 4 személyre elengedõek, anyu természetesen kiegészítette, mert december 25-én heten ültünk az ünnepi asztalnál.
Bár a pulykamell egy eléggé száraz húsféle, a mártásnak és a körtének köszönhetõen egyáltalán nem éreztük annak. Nagyon jól illett hozzá a kissé savanykás szilva és az édes, lédús körte. Semmiféle más fûszert nem igényelt a hús mint sót, hiszen az ízét a szilvamártás határozta meg.
A következõ bejegyzés a mazsolás burgonyafánkról fog szólni, ahogy ígértem.
Az eddigi nagy kedvenc a mézes sült pulykamell volt, imádtuk! Úgy tûnik azonban, hogy a pulykasteak letaszította a trónról és most évekig azt fogjuk kérni anyutól, hogy ezt csinálja karácsonyra.
A receptet is anyu találta, méghozzá a 2011. novemberi Vidék Íze magazinban. Amikor megmutatta, rögtön megtetszett - és akkor még nem is tudtam, milyen finom - mert egy egészen rövid leíráshoz egy tartalmas étel tartozott, méghozzá körettel együtt.
A recept mazsolás burgonyafánkot javasol köretként. Tökéletes választás volt, annyira, hogy megérdemel egy külön bejegyzést. Így én ebben a posztban csak a húsról és a hozzá tartozó mártásról, valamint a mézes sült körtérõl fogok írni.
Hozzávalók:
- 80 dkg pulykamellfilé
- só
- olaj
- 4 körte
- 4 evõkanál méz
- 2 evõkanál cukor
- 2 dl félédes vörösbor
- 20 dkg szilvalekvár
- 40 dkg magozott szilva (mirelit, befõtt is jó)
- egész fahéj
- 1 kanál vaníliás pudingpor
A pulykamellfilét szeletekre vágjuk, sózzuk és kissé kiklopfoljuk, majd félretesszük amíg a körtét és a mártást elkészítjük.
Elõször a körtével foglalkozunk. Megmossuk mindegyiket és az aljukról levágunk egy kis darabot, hogy meg tudjanak állni a "talpukon". Négy darab alufóliát vágunk, akkorát, hogy bele tudjuk csomagolni a körtéket. Egyenként ráállítjuk, rácsorgatunk 1-1 kanál mézet. A fóliák széleit felhúzzuk a csúcsukhoz, jó szorosan összecsavarjuk, hogy a levegõ ne tudjon kiszökni belõle sütés közben. A csomagokat beleállítjuk egy tepsibe és 180 fokra elõmelegített sütõben 15 percig sütjük, tálalásig a fóliába csomagolva tartjuk a körtét.
Amíg sül a körte, a cukrot szárazon, egy magasabb falú serpenyõben karamellizáljuk. Amikor aranybarna, felöntjük a vörösborral. Egy-két perc múlva hozzáadjuk a szilvalekvárt, az egész fahéjat és egy csipetnyi sót. Felengedjük 1-2 dl vízzel és jól összekavarjuk. Amint felforrt, beletesszük a felezett, magozott szilvákat is. Néhány percig forraljuk, végül besûrítjük egy kevés vízzel csomómentesre kevert pudingporral. Összerottyantjuk és levesszük a tûzrõl.
Egy másik serpenyõben kevés olajat hevítünk és a pulykamellszeletek mindkét oldalát megsütjük.
A fenti mennyiségek 4 személyre elengedõek, anyu természetesen kiegészítette, mert december 25-én heten ültünk az ünnepi asztalnál.
Bár a pulykamell egy eléggé száraz húsféle, a mártásnak és a körtének köszönhetõen egyáltalán nem éreztük annak. Nagyon jól illett hozzá a kissé savanykás szilva és az édes, lédús körte. Semmiféle más fûszert nem igényelt a hús mint sót, hiszen az ízét a szilvamártás határozta meg.
A következõ bejegyzés a mazsolás burgonyafánkról fog szólni, ahogy ígértem.